Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
94 gazdaságos kiépítési fok /a mértékadó fajlagos belvizhozam/ meghatározására a VIZITERV-ben - tanulmánytervek készítéséhez - o- lyan se qédle tét dolgoztak ki /Polgár, 1969/, amely a tervezést sokkal egyszerűbbé tette, de mégis alkalmas volt a különböző öblözetek adottságainak egységes szemléletű figyelembevételére, A segédlet összeállításához a tiszántúli, illetve a közép-ti- sza-vidéki térségben elhelyezkedő 16 öblözet részletes gazdaságossági vizsgálatának eredményeit használták föl /XXVI, táblázat/. A segédlet csak a területre hullott csapadékból származó belvizekkel foglalkozik, a másféle eredetű vizeket külön kell számítani, A segédlet használatához a belvizöblözet helyszinrajzán, vizgyüjtőhatárán kivül lényegében csak egy talajtani helyszin- rajzra van szükség. A talajtani helyszinrajz alapján meg kell határozni a talaj kötöttségi mutatót, mely 10 és 100 között változó.dimenzió nélküli szám. A mutató értékeit úgy kapjuk meg, hogy a vizsgált terület talaj féleségeinek százalékban kifejezett kiterjedését az alábbi súlyozó tényezőkkel megszorozzuk; homok 0,10 homokos vályog 0,15 vályog 0,20 agyagos vályog 0,40 agyag 0,60 szikes és vizjárta l'.OO tőzeg 1,00 egyéb 1,00 A szorzatok összege lesz az öblözet talajkötöttségi mutatója. A talaj kötöttségi mutató ismeretében a 13, ábra 1-jelü görbéjén leolvasható a száraz gazdálkodás melletti gazdaságos fajlagos 2 kiépités értéke. Ha a vizgyüjtőterület 50 km -nél kisebb, akko a kapott értéket a következők szerint növelni kell; 30-50 km között lo%-kal, 10-30 km^ között 20%-kal, 10 km^-nél kisebb öb- lözetnél pedig 30%-kal. /Megjegyzendő, hogy - az eddig tárgyalt módszerek ismeretében - az 50 km^-nél nagyobb, főleg a jóval nagyobb vízgyűjtőknél a kapott értéket csökkenteni kellene./ L- CNJ
