Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
67 Visszatérve a mértékadó fajlagos belvizhozam előfordulási valószínűségének kérdéséhez, azt a gyakorlat által elfogadott elvet követhetjük, hogy általában, vagyis átlagos értékű területeken, a 10%-os előfordulási valószínűségű /átlagosan 10 éven2 ként előforduló/ vizhozam a mértékadó. 10 km -nél kisebb vízgyűjtő, valamint értéktelenebb, illetve a belvízi elöntést jobban tűrő területeken megfelelő a 20-25%-os előfordulási va- lószinüségü vízhozamra méretezni. A nagyobb műtárgyakat célszerű 4-5%-os, kivételes esetben /vasúti fővonalak, autópályák kereszteződésénél stb./ 1-2%-os vízhozamra tervezni. Ha ismerjük a 10%-os valószínűségű belvizhozamokat, akkor abból az eltérő valószínűségű vízhozamokra a 10. á brá ról leolvasható szorzó tényezők alkalmazásával lehet áttérni. Az ábrát néhány belvízi tájegység mért lefolyási adatainak eloszlásvizsgálatából szerkesztettük /Pálfai. 1986.a/. Mivel a csapadékviszonyokat nem a teljes naptéri évre, hanem három évszakra bontva vizsgáltuk, az igy kapott 10%-os előfordulási valószínűségű fajlagos belvizhozamot valamelyest növelni kell. Az évi és az évszakos lefolyási csúcsértékek eloszlásvizsgálatából /Pálfai,1986.^7 köve tkezte tve kb. 5-10%-os növelés indokolt. A fenti módszer gyakorlati alkalmazását a 77.sz. Kurca belviz- rendsze ren mutatjuk be. E rendszer Szentes környékén, a Hármas Körös és a Tisza balpartján helyezkedik el. Vízgyűjtőterülete - az Orosháza-Békéscsaba vasútvonaltól délre húzódó hosszú keskeny területsávot /melyről jó vizveze tőképe sségü talaja miatt alig keletkezik lefolyás/ egyszerűség kedvéért elhagyva - 1047 km^. A csatornahálózatban való levonulási idő számítása: A levonulási úthossz a Mágocséri, a Kórógyéri és a Kurca főcsatornán keresztül 79 075 m. Az átlagos /súlyozott/ levonulási sebesség a védelmi terv hossz-szelvényei alapján 0,39 m/s.Ezek szerint a levonulási idő: r = —-------------2.3 d 0 ,39 . 86 400 A tűrési idő az irányelvek szerint a téli-tavaszi időszakban t = 7 d, nyáron t = 1 d. Az őszi vízhozamot nem szükséges számítani, mert nincs egyéb eredetű vizhozam.
