Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)

3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása

52

A terepen való összeqvülekezés sebességét /v^/ nagyon bizonytalan meghatározni. Korábbi irányelvek szerint a csatornahálózatban kialakuló sebesség /v2/ 0,1-ére vehetjük föl /Magyar Szabványügyi Hivatal. 1953.a/. Az az esetek többségében

500-1500 m között van.

A csatornahálózatban kialakuló levonulási sebesség közelitő számítására Korbély /1915/ és Kenessey /1928/ bajor kutatók nyomán a 3

v2 = 20 sin 5 "f

képletet fogadta el, melyben 'f a lejtő hajlásszöge .Ez a kép2

let vizsgálataink szerint hazai viszonyok között csak 10 km - nél kisebb vizgyüjtő esetén érvényes. Nagyobb vizgyüjtőnél az 5, ábrán közölt nomogramot ajánljuk, melyet átlagos alföldi talajviszonyok föltételezésével szerkesztettünk, figyelembe véve a fajlagos vízhozamnak a vizgyüjtő kiterjedésétől függő változását. továbbá a csatornameder hidraulikus sugarának és a me- derérdességi tényezőnek a vízhozamtól függő mederméretek szerinti változását.

A v2 számításának legmegbízhatóbb módja a fokozatos megközeli- tés, előre fölvett csatornaméretekkel, valamint az esés és az érdesség adataival való számitás, valamelyik ismert hidraulikai képlet segítségével. Ha a méretezés végeredményéül kapott vizhozam az előre fölvett sebességtől lényegesen eltérő sebességgel folyik le, akkor a számítást - az igy kapott sebességgel - meg kell ismételni. Az L2 a vízrendezési helyszinrajzról egyszerűen lemérhető.

3,2,2 A tározódást számításba vevő módszerek

A viz összegyülekezése és levonulása síkvidéki vízgyűjtőn nem folyamatosan megy végbe. A terepen és a csatornában kialakuló vizmozgás számottevő módosulást szenved a tározódás következ- tében.

A csatornában lezajló tározódásnak a fajlagos vízhozamra gyakorolt hatását Puppini és Visentini olasz mérnökök behatóan