Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
48 2-6 meteorológiai állomás adataiból középértékképzéssel vezették le. Nagyobb területeknél figyelembe vették a csapadék e- gyenlőtlen területi eloszlásából eredő hatásokat is.A végeredményül kapott a^ és n^ függvényállandókat a XII. táblázatban mutatjuk be. Megjegyzendő, hogy a VITUKI számításai q-t i/s.bábán fejezték ki, ezért n^ értékei az eredeti táblázatban két nagyságrenddel kisebbek. A fajlagos vizhozam alapképletében /q = 11,57 h/T/ a Jn helyére az éghajlati valószínűségi függvényből a.Tn-t helyettenl sitve és az állandókat összevonva levezethető a q = a^ . T hatványfüggvény /11,57 . 0< . a = , £-1 = ri^/. Az £^-et egyszerűen £-val, az n^-et mínusz ni-mel is szoktok jelölni, s ennek megfelelően q = a . T” formát használni. A fajlagos vizhozam hatványfüggvényeit legszemléletesebben kettős logaritmikus koordinátarendszerben ábrázolhatjuk. Erre mutatunk be példát a 4, ábrán. A belvízrendszerenként meghatározott fajlagos vizhozam függvényeiből Salamin /1956.a/ a laza, a közepesen kötött és a kötött talajú vízgyűjtőkre átlagos jellegű függvényeket vezetett le, amelyeknek "a" állandóját a XIII. táblázat tartalmazza. Az "m” kitevő értéke, ami a csapadékviszonyokat jellemzi,- a szerző szerint - az egész Alföldre és minden osztályban - 0,62-nek vehető föl. Ennek a gyors módszernek alkalmazásánál szinte egyetlen feladat a 'i ősszeqyülekezési-levonulási idő meghatározása .amelye t két részidőre bontva célszerű elvégezni. A T a terepen való összegyülekezés idejéből /X\/ és a csatornahálózatban való levonulás idejéből /T2/ tevődik össze: Mindkét összetevőt a megtett út hossza és a levonulási sebesség hányadosaként számíthatjuk:
