Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
37 3.1.3 Nomogram A "Síkvidéki vízgyűjtők fajlagos vízhozamának maghatározása" című műszaki irányelvek /OVH. 1986/ készítésekor a mértékadó fajlagos belvizhozam becslésére egy nomogramot szerkesztettünk /2. ábra/. A szerkesztéshez fölhasználtuk az Alföld belvízrendszereinek a vízügyi igazgatóságok távlati terveiben előirányzott fajlagos vizszállitási értékeit, melyeket a vizqyüjtőterület függvényében ábrázoltunk és figyelembe vettük a rendszerek főbb természeti adottságait, mindenekelőtt a talaj adottságokat és a talaj viz-viszonyokat. Ezek szerint négy /I-IV/ vízgyűjtő- kategóriát különböztettünk meg /V. táblázat/. Normális alakú és á t- laqos esésű vízgyűjtő esetén a leolvasást a kategóriasávok középvonalában /szaggatott vonal/ kell elvégezni, V. táblázat A 2, ábrán szereplő vízgyűjtő-kategóriák jellemzői Vizgyüj tő kategória Fizikai talajféleség Sokévi átlagos talaj vízállás a terepszint alatt M I. homok, homokos vályog, vályog > 2.5 II. homok és homokos vályog vályog agyagos vályog < 2.5 1,5 - 2,5 > 2,5 III. vályog agyagos vályog agyag < 1,5 1,5 - 2,5 > 2,5 IV. agyagos vályog agyag szikes < 1,5 < 2,5 bá rmilyen Normális alakú a vizgyüjtő, ha hosszának és szélességének aránya Isi és 2:1 között van. Átlagos esésű, ha a terepesés 0,2- -0,4 m/km közötti. A normálisnál elnyújtottabb vizgyüjtő esetén a leolvasást a megfelelő kategóriasáv alsó részében, mig zömö-
