Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
128 számú Kurca belvizrendszer foglalja el. A csatornahálózat o- lyan, hogy a levonulási idő az egész tájegységben és a Kurca rendszerben azonos; a lefolyási tényezőben sincs lényeges kü2 , lönbség. Ezért a tájegységben meghatározott 23,2 1/s.km-es mértékadó fajlagos vizhozam a Kurca rendszerre is elfogadható. Ez jól összevág az összegyülekezési elmélettel végzett számitás vége redményével. 3,8.4 Egyszerűsített eljárás A kerettervi munkák során földolgozott lefolyási adatokból az Alföld minden belvízi tájegységére meghatároztuk az évi legnagyobb napi lefolyás 10%-os előfordulási valószinüségü értékeit /Pálfai. 1986.a/, melyeket a XXIX. táblázatban mutatunk be. Ha ezekhez hozzáadjuk az elöntés megszűnéséből, illetve csökkenéséből származó becsült lefolyási növekményt, akkor megkapjuk a mértékadó vizhozam közelitő értékét. Az elöntésből származó lefolyási növekmény 10%-os valószinüségü lefolyásnál az Alsó-Tisza balparti tájegységben - a 29, áb- rá ról leolvashatóan - kb. 1 mm/d. Más tájegységekre a belviz- veszélyeztetettségi mutató /BV/ és az átlagos elöntési mélység segítségével térhetünk át, A belvizveszélyeztetettségi mutató a belvizi elöntések relativ gyakoriságát ábrázoló térképről határozható meg /Pálfai .1985.a/, de kiszámítható a főbb természeti tényezőket magában foglaló kapcsolati egyenletből is /Pálfai, 1987.b/. A mutató számértékét tájegységenként mind a kétféle módon megállapítottuk s középértéküket képeztük. Ezeket a XXIX, táblázatban közöljük.Itt megadtuk az elöntések átlagos mélységét is, melyet a BV-mutató függvényében 7-13 cm között becsültünk meg. Ezekből az adatokból a lefolyási növekményt végül úgy számíthatjuk ki, hogy a BV-mutató és az elöntési mélység szorzatát még 0,03-dal megszorozzuk. így adódik ki ugyanis az Alsó-Tisza balparti tájegység adataival /BV = 3,4, átlagos elöntési mélység 10 cm/ a kb. 1 mm/d lefolyási növekmény.
