Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
zata adja. Utóbbi általában 10 cm körüli érték. Ennek az adatnak a bizonytalanságát némiképp csökkenthetjük, ha úgy fogalmazunk, hogy az elöntésben lévő vizmennyiségből 10 cm-es /vagy e körüli/ réteget vezetünk le. Az elöntésből évszakonként számított lefolyási növekményt hozzá kell adnunk a mért évszakos lefolyási csúcshoz. s évente kiválasztani az L = összeg legnagyobb értékét,majd elvégezni ezek eloszlásvizsgálatát. Ennek eredményéből állapíthatjuk aztán meg - valamely előfordulási valószinüségnél - a mértékadó lefolyást, a tervezendő fajlagos vízhozamot. A fenti közelitő föltevésekkel, a belvizhullámok részletes e- lemző vizsgálatának /Pálfai. 1986.a/ tanúsága szerint, kb. u- gyanarra a végeredményre jutunk, mintha az elöntésbe kerülő vizmennyiséget folyamatosan, a képződés ütemének megfelelően vezetnénk le. Az ismertetett módszerrel, az elöntés 10 cm-es átlagmélységét tételezve föl, kiszámítottuk az Alsó-Tisza balparti tájegység mértékadó fajlagos belvizhozamát. A számitás részeredményeit a XXVIII, táblázatban, végeredményét a 29. ábrán mutatjuk be. Az ábráról leolvasott 10%-os előfordulási valószinüségü mértékadó 2 vizhozam 2,0 mm/d, azaz 23,2 1/s.km . XXVIII. táblázat A mért lefolyási csúcsok /L^/, az elöntésből számított növekmények /L2/ és ezek összege az Alsó-Tisza balparti tájegységben Év Évszak L1 mm/d U2 mm/d L = L1+L2 mm/d í. 2. 3. 4. 5. 1966 téli - tavaszi 1,28 1.42 2,70 1967 téli - tavaszi 0,68 0,71 1,39 1968 őszi 0,22 0,03 0,25 1969 téli - tavaszi 0,92 0,49 1.41 1970 téli - tavaszi 0,98 0,93 1,91 1971 téli - tavaszi 0,83 0,61 1,44
