Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Magyarország területének közel fele, mintegy 40 000 km .síkvidéki jellegű. E területeken sajátos, időszaki jelenség a belvizek keletkezése. Az időnként nagyon fölszaporodó belvizek súlyos károkat okoznak a mezőgazdaságban, de kárt szenvedhetnek a lakott területek, az ipartelepek és a közlekedési hálózat is.

A károk megelőzése, vagy legalábbis mérséklése érdekében hazánkban régóta folyik a belvízrendezés, melyet újabban síkvidéki vízrendezésnek is neveznek. E tevékenység egyik fő feladata a belvizek eltávolítását szolgáló különféle létesítmények /csatornák, szivattyútelepek, tározók stb./ és ez ezekből álló rendszerek létrehozása, fenntartása és szükség szerinti bővítése .

A belvízrendszerek tervezésének kiinduló, alapvető mozzanata a rendszert alkotó létesítmények főbb méreteinek a meghatározása. A méreteket döntően a levezetendő vizhozam, az ún. mértékadó belvizhozam szabja meg. Az első és legfontosabb feladat tehát ennek kiszámítása. Ez különféle hidrológiai módszerekkel oldható meg. A méretezés további fázisaiban főként hidraulikai számításokat kell végezni.

A mértékadó belvizhozam nagysága, illetve az ez alapján meghatározott vízlevezető-képesség, lényegesen befolyásolja a vízrendezési létesítmények beruházási és fenntartási költségét, s azt, hogy ezek a létesítmények mennyire felelnek majd meg rendeltetésüknek, mennyire tudják szerepüket betölteni. Ezért a mértékadó belvizhozam számítási kérdései a belvízrendezés kezdete óta a mai napig élénken foglalkoztatják a vízügyi szakembereket. A sokféle próbálkozás, a régóta folyó fáradságos munka ellenére ennek a feladatnak a megoldására még nem alakult ki végleges, általánosan elfogadott módszer. Az alkalmazandó eljárás megválasztása és a számítások végrehajtása terén a

2