Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE

40

Az átnedvesitett talajréteg mélysége a gyökérzet mélységétől és elhelyezkedésétől függ. A gyökérzet viszont a talaj típusától, a termesztési területtől, a növény fajától és életkorától, valamint az agrotechnikától és ezenbelül az öntözés rendjétől függ (MATEV-DIMITROV 1972).

Előzőeknek megfelelően a különböző szerzők által figyelembevett talajréteg mélysége jelentős eltéréseket mutat. Viszonylag sekély mélységet ajánl KULIKOVA

(1969): a tenyészidő első felében 20, második felében 30 cm mélységet, amely szárazabb körülmények között vastagabb, 30, illetve 50 cm lehet. Általánosságban 40- 60 cm-t ajánlanak KOZIN és munkatársai (1970). Bulgáriai adatok alapján MATEV- DIMITROV (1972) a paradicsomnál a kezdeti fejlődés időszakában 20-30 cm, a teljes kifejlődés elérését követően 45-55 cm figyelembevételét, káposztánál, hagymánál és uborkánál 20-30, illetve 35-45 cm-t javasolnak.

Az öntözési norma megállapitásához BOLOTSZKIH és munkatársai (1972) néhány zöldségfaj gyökerezési mélységét az alábbiak szerint közük: káposzta a tenyészidő első időszakában 40 cm, később 60 cm uborka " " " 40 cm, " 60 cm

paradicsom " " " 40 cm, " 60-70 cm

hagyma " " " 30 cm, " 50 cm

Eltérő vastagságú talajréteg figyelembevételét javasolja a paradicsomnál ERSOVA (1973) az öntözés időpontjának és az öntözővíz mennyiségnek megállapitásához. Az öntözés időpontját vékonyabb (30-50 cm), az öntözési normát vastagabb (50-70 cm) talajréteg nedvességtartalma alapján javasolja megállapítani.

Vastagabb talajréteg figyelembevételére a melegebb, szárazabb területekről származó adatok utalnak. így pl. Jugoszláviában COSEVSKI-POPOV (1974) a paprikánál a 20 - 40 - 60 cm talajréteg átnedvesitésének hatását vizsgálva megállapították, hogy legmegfelelőbbnek a 60 cm figyelembevétele bizonyult.

A szerzők többsége arra utal, hogy a zöldségféléket általában célszerű kis vizadagokkal, de gyorsabban öntözni. Tapasztalatok szerint a kis vizadagok a viz jobb hatékonyságát biztositják (BALASEV 1968, KULIKOVA 1969, BOLOTSZKIH és munkatársai 1972).

A növények vízfelhasználása, az időjárás, a talajviztartó-képesség stb. együttes figyelembevételét CSELŐTEI (1974) is szükségesnek tartja, de a zöldségnövé-