Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
37 Szántóföldi öntözési kísérletekből származó adatsorok alapján nyújt lehetőséget az öntözés időpontjának megválasztására VARGA (1969, 1972) által az uborka termésmennyisége és öntözésének hatékonysága vizsgálatakor kapott adatsor. Össze- függésvizsgálatok eredményeként kimutatta, hogy az uborkánál a napi középhőmérsékletek összesítése esetén 100 °C felhalmozódásához 15-20 mm vízmennyiség fel- használása a leggazdaságosabb a termésmennyiség szempontjából. A vetéstől felhalmozódott napi középhőmérsékletek függvényében a tenyészidő alatt optimális mértékű vízmennyiséget (csapadék + öntözővíz) is közli. Az öntözési időpont és az öntözőviz-mennyiség meghatározásának módszereként KLATT (1969, 1970) öntözési diagramm vezetését ajánlja, melyet a csapadék mennyisége, a középhőmérséklet és a relativ páratartalom alapján képlettel, vagy táblázatból meghatározott vizsszlikséglet alapján vezet. Felhivja a figyelmet, hogy elsődlegesen a nagy termésekre képes növényfajokat kell öntözni, mivel a legtöbb növény öntözésének eredményessége %-osan kifejezve azonos szinti!. Az öntözés időpontjának evapotranszspirációs mérések alapján való központi előrejelzésére kidolgozott módszert ismertet és felhasználásának érvényességi körét értékeli PUECH-COMBRET (1973). A potenciális evapotranszspiráció különböző képletek alapján számit ott értékeit hasonlítják össze eltérő növényfajtát mért evapotranszepirációjával TOMBESI és munkatársai (1965). Felhívják a figyelmet, hogy a mért és számított evapotransz- spiráció között növényfajtól függően az esetenkénti megegyezés mellett 2-3-szoros eltérések lehetnek. Lényeges különbségeket okozhat a különböző trágyaadagok alkalmazása, a talaj termékenysége, a termesztés időpontja, a növény öröklött tulajdonságai stb. A módszerek összehasonlítása A morfológiai, fiziológiai mutatók és a talajnedvesség-tartalom alapján meghatározott öntözés hatását Bulgáriában MATEV-DIMITROV (1972) a paradicsom és a paprika növekedésén mérte le. Legnagyobb növekedést a fiziológiai mutatók alapján végzett öntözéskor kapták. Legkisebb volt a növekedés, ha az öntözés időpontját morfológiai módszerrel állapították meg a paradicsomnál, illetve a talaj nedvességtartalma alapján a paprikánál.
