Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE

20

Adataik szerint 20-25 mm normával végzett öntözés 3-6 nappal meggyorsította az uborka kelését, fokozta a vegetativ fejlődést és a nővirágok megjelenését, s ezzel 20-32 q/ha termésnövekedést adott. Hivatkoznak Liszogorov eredményeire is, aki 3 év átlagában 62 q/ha termésmennyiség növekedést észlelt az uborkánál. MATEV- DIMITROV (1972) az ültetés idején végzett öntözés céljaként a talaj sekély benedve- sitését, a fiatal gyökerek körüli tömörítését, nedvességtartalmának növelését említik, valamint azt, hogy az akklimatizálódási folyamatok kedvezően folyjanak le. Ki- ültetéskor nem tartják kívánatosnak a paradicsom és paprika talajának teljes átned- vesitését. A palántázáskori öntözés késése a növény károsodásához vezethet. Az akklimatizálás elősegítésére második öntözést ajánlanak, az első után 4-5 nappal.

Frissitő öntözés

Magas hőmérsékleten, alacsony páratartalomnál a növényi transzspiráció - még elegendő talajnedvesség-tartalomnál is - csökken, fokozódik a levelek hőmérséklete, gyengül a fotoszintézis és a növekedési ütem. Forró időjárásban a növények gyorsabban öregednek, termésük nem éri el a normális nagyságot (BOLOT- SZKIH és munkatársai 1972). A növekedés mellett a fejlődési folyamatok is károsodhatnak a termésképző növényeknél, a kötődés zavarai, a terméskezdemények hullása közvetlen terméscsökkentő hatású (KULIKOVA 1969). Mindezek figyelembevételével számos szerző javasolja a frissitő öntözés alkalmazását.

Mikroklima alakitó hatását tekintve a hőmérsékletcsökkentést 2-3, 3-5,

2-5 C° mértékűnek, páratartalom növelő hatását 10-15, 18-20, 10-18 %-nak találták, feltételezhetően az időjárási viszonyoktól és a mérések helyétől függően (BA- LASEV, 1968, KOZIN és munkatársai 1970, BOLOTSZKIH és munkatársai 1972).

Alkalmazásának időpontját tekintve CSELŐTEI (1971) a kondicionáló hatást kiemelve a tenyészidő kezdetén - esetenként, illetve rendszeresen - vagy végén, a növények fő vizfelvételi időszakán kivül is javasolja, ami megfelel az Ukrajnában BOLOTSZKIH és munkatársai (1972) által ajánlott kisadagu vizpótló öntözésnek. A legnagyobb vizfelvétel idején önmagában nem biztosítja a növények kielégítő vízellátását, igy csakis rendszeres vizpótló öntözésekkel együttesen javasolják alkalmazását.

Az öntözési normát 5-10-15-20 mm-ben határozzák meg különböző szerzők, 2-5 naponkénti gyakorisággal. Az öntözési technikához kapcsolódóan KOZIN és mun-