Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
3. A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE (Dr. NYÚJTÓ Sándor)
127 RÜGER (1969) szerint az erősen, gyorsan növekvő zöldtrágyanövények alkalmazása a fák közelében csökkenti a talaj nedvességtartalmát és hátráltatja azok növekedését. A telepítés előtti mély talajlazitás még két évvel később is nedvességtartalom-növelést eredményezett. A herbicidekkel gyommentesen tartott facsi- kokban 6 tf%-kal több víztartalmat tudtak kimutatni, mint a szokásos talajmüvelés esetén. Az állandóan sekélyen müveit gyümölcsösökben a talaj esetenkénti mélyebben történő mozgatása a fa növekedését és a termés csökkenését eredményezheti. Az eredmények németországi körülmények közül származnak. A zöldtrágyázás és a talajtakarás összehasonlítására, illetve annak a vízgazdálkodásban betöltött szerepére GR OWEN (1967) Dániában állított be kísérletet. Ribiszke, málna és köszméte sorközeit szalmával vagy szalmakomposzttal takarta, illetve pillangósokkal vetette be. A szokásos módon művelte a táblát, kapálással, illetve vegyszeres gyomirtással. Eredményei szerint á szalmával való takarás vált be legjobban, és megítélése alapján elsősorban a talaj jobb vízgazdálkodása miatt. A gyümölcsösök talajának gyepesítésével és annak a vízforgalomra gyakorolt hatásával több szerző is foglalkozik. DOLGIH (1972) megállapítása szerint alma-atai dombvidéki és alacsony hegyvidéki öntözött gyümölcsösökben, valamint a középhegységekben lévő öntözetlen gyümölcsösökben, a talaj teljes gyepesítése kedvezőbb viszonyokat teremt, mint a fekete ugaron tartás, vagy akár minden második sorköz gyepesítése. Hazai körülmények között TERTS (1969) megállapítása szerint a kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a rendszeres kaszálással müveit gyepes-gyom os talajfelszín esetén a talaj kiszáradása - 80 cm mélységig mérve - lényegesen nagyobb, mint amilyen értéket a kapálással, vagy a vegyszeres gyomirtással gyommentesen tartott talajfelszín mutat. A legnagyobb száritó hatást az érintetlenül, műveletlenül hagyott gyomvegetáciő mutatta. A megállapításokat olyan körülményekre vonatkoztatja, amikor az őszi-téli időszakban a talaj a vizkapacitásig átnedvesedett. A gyümölcsösök tenyészterületével, illetve vízgazdálkodásával kapcsolatban a szovjet MUHANIN (1967) kísérlete alapján arra az eredményre jutott, hogy a fák számának duplájára növelése a sorok sűrítésével a 10x5 m-es tenyészterület- hez képest nem rontotta a növények vízellátását. Véleménye szerint a talaj felső 1 m-es talajszelvényé tavaszi öntözése a Szovjetunióban minden évben biztosítja a
