Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

3. A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE (Dr. NYÚJTÓ Sándor)

102

A külső mechanikai beavatkozásnak (mint pl. a metszés) is lehet szerepe a növény transzspiráctójának alakulásában.

ZELEPUHIN-VASCSINNIKOVA (1972) szovjet szerzők (Alma-Ata) a levelek vizellátottsága, a transzspiráctó intenzitása és sejtnedv koncentrációja alapján megállapították, hogy a levelek vizellátottsága a nyár első felében a legjobb, a középmagas hegyvidék termesztési viszonyai között. A levelek klorofilltartalma a vízellátás romlásával nő. Véleményük szerint ez a vizmegtartó-képesség növekedésével magyarázható.

A gyümölcsfák transzspirációs értékel nemcsak fajonként, hanem fajtánként is eltéréseket mutatnak. COSTA-FILITI (1973) Olaszországban Bologna környékén állított be kísérletet ezzel kapcsolatban. 12 termesztett almafajtát vizsgáltak, ezek közül három fajta eredményét reprezentálja a 21. ábra. A transzspirációs értékek az őszi szedésü almafajtáknál egységnyi lombfelületre vonatkoztatva ("Cos Orange Pippin", "Golden Delicious", "Jonathán", "Starking") magasabb volt, mint a későbbi szedésü ("Double Red Rome Beauty", "Granny Smith", "Mutsu", "Scarlet Staymared"), vagy a nyáron szedett fajtáknál ("Gravenstein", "James Grieve", "Rubra Precoce"). Nem volt kapcsolat az egységnyi lombfelületre jutó transzspirációs érték és a levelek szöveti, illetve morfológiai jellemzői között. Kitűnt, hogy a transzspirációs értékek az egyes növények között igen nagy különbségeket mutatnak.

Hasonlóan jelentkezett az őszibaracknál is a fajtánként eltérő transzspirációs érték, még a napi menetben is, ahol a déli órákban bizonyos csökkenés volt észlelhető. TORKA (1972, cit. Borka 1969) ezt a turgorállapot csökkenésére vezeti vissza.

A gyümölcstermő növények öntözésével foglalkozó irodalom részletesen kitér az eltérő fajok talajnedvesség-igényével kapcsolatos kérdések tárgyalására, sőt az öntözési időpont meghatározásánál is lényeges szempontnak tartják a talaj nedvességtartalmának meghatározását és az annak alapján történő öntözést.

így érthető, hogy a szerzők a megfelelő vízellátáshoz szükséges talajnedvesség alsó határértékét a VK %-ában adják meg. Ez az érték azonban a különböző tipusu talajokon az eltérő fizikai tulajdonságok’ következtében a növény által felvehető víznek igen eltérő hányadát jelentheti. A VK 60 %-a például homoktalajon a DV 50 %-a, agyagtalajon pedig már a holt viz/ vagy akörüli érték CSIDER meg-