Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
8. Tápanyagok - 8.1. Szerves szén
8. TÁPANYAGOK Az előzőekben a tápanyagokból már általánosságban volt szó. A következőkben részletesebb taglalásuk következik. A heterotróf baktériumok és a 7. fejezetben tárgyalt coliformok számára a fő tápanyagforrások a szén, a foszfor és a nitrogén. Nyomokban található tápanyagokat is igényelnek, azonban ezeket a vegyületeket a vízellátásban kevésbé vizsgálták. 8.1. Szerves szén A heterotróf baktériumok az új sejtanyagaik (asszimiláció) létrehozásához és energiaforráshoz (disszimiláció) a szerves szenet hasznosítják. Minthogy a heterotróf baktériumok a szenet, a nitrogént és a foszfort közelítőleg a C:N:P 100:10:1 arányban igénylik, ezért a szerves szén gyakran szaporodáskorlátozó tápanyag. A legtöbb vízbeli szerves szénvegyület természetes eredetű, az élő és elhaló vegetációból származik (Öllős 2006). Ezek a vegyületek- huminsavakat,- fulvinsavakat,- polimereket,- szénhidrátokat,- proteineket,- karbonsavakat és- számtalan egyéb vegyületet foglalnak magukban. A szerves szenet a vízellátásban háromféle analitikai úton határozzák meg. 8.1.1. Összes szerves szén (TOC) A vízben lévő oldott és oldhatatlan szerves szénvegyületek mennyiségét fejezi ki. A hagyományos víztisztító rendszerek a vízgyűjtő területekről származó oldott szerves anyagokat nem képesek tökéletesen eltávolítani, ezért azok egy része, a tisztítótelepi üzemeltetés hatékonyságától függően, a vízelosztó rendszerbe jut. Ezt a helyzetet a tisztítótelepről távozó „tisztított víz” TOC és AOC koncentráció időbeli változása (LeChevallier et al. 1990) érzékelteti. 8.1.2. Oldott szerves szén (DOC) Az oldott szerves szén (DOC) a TOC oldott frakciója.
