Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
25. Az ivóvíz ólomtartalmának eredete - 25.3. Ólom- és réz-szabályozás az ivóvízben
288 25. AZ IVÓVÍZ ÓLOMTARTALMÁNAK EREDETE Egyes inhibitorok korróziós melléktermékeket idéznek elő, amelyek a vízelosztó rendszerbe kerülve, a vízminőség romlását idézhetik elő. 25.3.8. Szabályozási stratégiák A kontroli-stratégiák- a tisztításhoz alkalmazott anyagok kiválasztásainak valamely kombinációjából,- az anyag eltávolításból,- a csapnál lévő tisztítóberendezésekből és- a kémiai kezelésből tevődnek össze. A kémiai vízkezelési programok a víz kémiai manipulálását (mint pH, keménység, szervetlen karbonát), vegyszer (vagy vegyszerek) adagolását (mint a szilikátok, ortofoszfátok vagy kötött foszfátok) foglalják magukba (USEPA 1993). A kémiai kezelés rendszerint- a korróziót csökkentő csőfelületi bevonat képződését vagy,- a viszonylag oldhatatlan passzíváié film {25.3.11. fejezet) létrehozását jelenti a cső fémfelületén. Gyakran mindkét eljárást egyidejűleg kell alkalmazni. A kezelési programban figyelembe kell venni az ólom vagy a réz szennyezés forrását, a víz kezdeti kémiáját és a kezelési vegyszer kémiáját. 25.3.9. Kémiai kezelés Kétféle kémiai kezelés alkalmazható az ólomszennyezés korlátozásához. Az egyik a felszíni bevonattal történő lezárás, vagyis a csőfelület víztértől történő elkülönítése, miáltal az oldást elősegítő ágensek nem képesek az ólomtartalmú fémbe behatolni, vagy az ólom nem képes a vízbe vándorolni. Alternatívaként, a passziváló film képzésekor a víz kémiai sajátosságait kell megváltoztatni avégből, hogy viszonylag oldhatatlan vegyületek képződjenek az ólommal, így az ólom viszonylag mozdulatlan maradjon. Háromféle felszíni bevonat létesíthető:- természetes diffúziós akadály,- kalcium-karbonát lerakódás és- szilikát adagolás. A természetes diffúziós akadályhoz többféle oldhatatlan anyagot alkalmaznak, melyek a csőfelületet csapadék-reakciók segítségével bevonják. A szilárd anyagok alumínium-hidroxidok vagy -szilikátok lehetnek, amelyek a koaguláció után a vízben maradt alumíniumból származnak. A szilárd anyagok a magnézium-ammónium- foszfátot, magnézium-szilikátot, vagy a mangán-dioxidot is magukba foglalhatják. A természetes diffúziós akadály adszorbeálódott szerves anyagból, ferri-oxi-hidroxi- dokból, vagy ezeknek az anyagoknak a kombinációjából, kolloidális formában is létre jöhet, amelyek a belső csőfelületen rögzülnek. A vas a vízben természetes úton fordulhat elő, vagy a vascső korróziójából származhat.
