Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
23. Műanyagok a vízelosztó rendszerben - 23.9. A mikrobiológiai hártya viselkedése ivóvíztározóban tartós klórozáskor
23. MŰANYAGOK A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN 273 felület-víztérfogat arány esetében a pH-emelkedés gyorsulására kell számítani. A Ca(OH)2 oldhatósága 1,8 g/L 10°C-on; 1,7 g/L 20°C-on.- A nagyobb ivóvíz hőmérsékleti tartományban (például 20°C) a pH értékek emelkedése az üzembe helyezés első időszakában gyorsabb, mint a kisebb hőmérsékleti tartományban. Ezért a friss készítésű cementhabarcs bélésű tározókban, ill. csővezetékekben a hosszú tartózkodási időket a nyári hónapokban (vagy a déli országokban) el kell kerülni.- A vízben oldódó cementhabarcs alkotó vegyületei a vízben a cementfajtától függően oldódnak.- A műanyagtartalmú cementhabarcsok a gyártási folyamat miatt ajánlottak. A műanyagtartalmú cementhabarcs hosszabb idejű levegőn tartásakor, miután a habarcs vízzel érintkezik, a vízben oldódó anyagok oldódási sebessége gyorsabb, mintha a friss cementhabarcs rögtön víz alá kerül. A cementhabarcs műanyagtartalma a klórigényt növelheti {Hohoff et al. 1984).- A csöveket, cementhabarccsal történő bélelés után, fertőtleníteni kell. Azonban arra gondolni kell, hogy a fertőtlenítés hatékonysága a pH növekedésekor csökken.- A klórfogyasztás sebessége különböző fajta cementek esetében eltérő (Hohoff etal. 1984). 23.9. A mikrobiológiai hártya viselkedése ivóvíztározóban tartós klórozáskor Speh et al. (1976) az ivóvíztározóban képződő mikrobiológiai hártya viselkedését is megvizsgálták tartós klórozáskor. A hártyák 90x30 cm méretű különböző anyagú tesztlemezen fejlődtek ki. A tesztlemezek anyagai:- beton, azbesztcement;- bevonatok: bitumen, két különböző színű klórkaucsuk lakk (zöld, szürke) azbesztlemezre felhordva;- nagyon sima felületek (amelyeket az ivóvíztározókban nem alkalmaznak): pl. plexiüveg, nemes acél és alumínium. A 190. ábra a tesztlemezek hártyáit az első hetekben, amikor klórt még nem adagoltak, erős klórigény jellemezte, azután következő hetekben pedig tartós (0,3 mg/L) klórozás alá kerültek. Az ábrák vízszintes tengelyén a hetek, függőleges (logaritmikus) tengelyén a kolóniaszám/75 cm2 koncentráció ábrázolt. (Ábrázolástechnikai célból a 10/75 cm2-él kisebb koncentrációk 10-es koncentrációként ábrázoltak). Megállapítható:- Az első hetekben a nagy klórigény miatt valamennyi tesztfelületen erős hártyarendszer fejlődött ki, majd ezen időszak végén tetemes, spontán hártyacsökkenés jelentkezett, ami azután a tartós klórozás megindulásakor fokozódott.- A tartós klórozás hatására azonban a csírakoncentráció nem csökkent le teljesen, hanem csak egy minimumra, aminek szintje az egyes anyagok esetében eltérő és tartóssága is eltérő, sőt ismételt csíraszaporodás is jelentkezhet.
