Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
23. Műanyagok a vízelosztó rendszerben - 23.2. Mikrobiológiai bevonat műanyag fóliákon
23. MŰANYAGOK A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN 265 23.2. Mikrobiológiai bevonat műanyag fóliákon A műanyag fóliák az ivóvíztározók hagyományos építésével szemben egyszerűbb és gazdaságosabb alternatívát képviselnek. A Németországi Harzwasserwerk egyik, 24 000 m3-es tározómedencéjét lágy, 2,2 mm vastag PVC-fóliával burkolták. Féléves üzemelés után a medencéből elfolyó víz csíraszáma azonban hirtelen megnőtt, jóllehet a víz klórkoncentrációja 0,15-0,25 mg/L (■Groth et al. 1975, Schmidt 1972, Botzenhart et al. 1974). A fólia felületét megvizsgálták, kiderült, hogy azon 1 -2 mm vastag mikrobiológiai bevonat képződött. A bevonatcsomók a medencebeli vízszint ingadozásakor eredeti helyükről elszakadva, a vízbe kerültek, így a víz csíraszáma - érthetően - nőtt. A bevonatban gazdag flóra és fauna telepedett meg, így- amőbák,- flagelláták (ostorosok),- ciliáták (csillósok),- kerekesférgek,- nematódák (laposférgek) voltak azonosíthatók. Érthető, hiszen ezek a jelentős mértékű nyálkás detritusz üledékekben, a klór oxidáló hatása ellen, védelmet találtak, avagy a kevés klórtartalmat könnyen elviselték. Ezen üzemeltetési tapasztalatok miatt 12, különböző cégek által gyártott, különböző szilárdságú műanyag fóliát vizsgáltak meg. A kutatások alapján (Groth et al. 1975) megállapítható:- A fóliák viselkedése a helytől és az expozíciótól nem függ, ami azt jelenti, hogy a hártyaképződés lényegesen erősebb kapcsolatban van a fólia tulajdonságaival, mint vízbeli környezeti tényezőkkel.- A vizsgálatok bizonyítják, hogy a fóliába bedolgozott lágyítóanyag az okozója a mikrobiológiai hártya képződésének. Amikor a fólia víz alá kerül, a lágyítóanyag a műanyag teréből kidiffundál és bizonyos anyagcsere-specialista mikroorganizmusok ezen a felhasználhatóvá vált tápanyagon elszaporodnak.- A medencebeli víz 0,15-0,25 mg/L klórkoncentrációja a bevonatképződést nem képes megakadályozni.- Amikor tehát műanyag fóliát alkalmazunk ivóvíztározók burkolásához, annak lágyítóanyagot nem szabad tartalmaznia.- Ezen túlmenően, az alkalmazásra kerülő fóliát legalább fél éven át a későbbi, tényleges üzemállapotnak megfelelő teszt alá kell vonni.- Az ilyen irányú vizsgálatok során minden tekintetben pozitív tapasztalatokat az etilén-vinil-acetát-fólia nyújtott. Ez a kaucsukhoz hasonlító műanyag fólia a tárgyalt mikrobiológiai szempontok alapján a PVC-fóliánál alkalmasabbnak ítélendő.- A lágyítószert tartalmazó fólia felszínén, ha az víz alá kerül, legalább egy éven át várható, hogy hártyabevonat képződik.
