Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
21. A víztározó-elhelyezés és az üzemeltetés hatása a vízelosztó rendszer vízminőségére - 21.2. Maradék klór a vízelosztó rendszerben
21. A VÍZTÁROZÓ-ELHELYEZÉS ÉS AZ ÜZEMELTETÉS HATÁSA... 257 osztórendszer napi vízigényének 50%-t kitevő északi kutak szomszédságában tüzivíz-igény szuperponálása következett. Az 1 m tározóbeli vízszintsüllyedésre vonatkozó 184 a. ábra az alacsony maradék klór tározótól északkeleti irányban való transzportálódására utal. Ez a teljes nyugati zóna a tározóbeli eredeti maradék klórnak csupán kevesebb, mint 5%-át tartalmazza. A rendszer északkeleti kis kiterjedésű zónájában 20-50% maradék klór mutatható ki. A tüzivíz hatása csak a vízelosztó rendszer déli kutak szomszédságában lévő zónájára nem terjed ki. 184 a-b. ábra. Minimális maradék klór tüzivíz igény esetében. Prospect tározó üzemel (177. ábra). Tüzivíz igény az északi kutak szomszédságában A 184 b. ábrán lévő üzemeltetési feltételek annyiban térnek el az előző ábráétól, hogy a tározóban a 0,30 m-nyi vízszintsüllyedés feltételezett, a tározó vízét pedig a tűz időtartamára 100%-ra újraklórozták. Ennek következtében az alacsony maradék klór nagymértékű jelenléte az elosztórendszerben szükségállapot esetében is mérsékelhető. Vagyis az ilyen üzemeltetési beavatkozással a minimális maradék klór szintje a teljes elosztórendszerben nagymértékben növelhető. Az ebben a fejezetben foglalt gondolatok és a különböző vizsgálatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a vízelosztó rendszereken belül a tározók helyének és üzemeltetésének megválasztásához, a hálózati vízminőség határozottabb megértése céljából lényeges kutatás-fejlesztés szükséges. A fejlesztési igényt alátámasztják a hazai vizsgálatok is (Mészáros 1978, 1990), amelyek- bizonyítják, hogy a tározókban számottevő keveredés lép fel, és így a víz kora is csak ennek figyelembevételével adható meg,
