Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
20. íz- és szagvegyületek az ivóvízellátásban - 20.2. íz- és szaganyagok a vízelosztó rendszerben
232 20. ÍZ- ÉS SZAGVEGYÜLETEK AZ IVÓVÍZELLÁTÁSBAN- a csövekből és a tározók bevonatából származó emissziók és- szennyezőanyagok diffúziója szintetikus csöveken keresztül. A vízelosztó rendszerbeli íz- és szagrontó vegyületek tehát számos forrásból származhatnak. 20.2.3.1. A vízcső anyagok hatása A legáltalánosabb forrás a csőanyag, amely a vízelosztó rendszert alkotja. Hatásuk közvetlen lehet az íz- és szagképződésre, hiszen az elosztandó vízzel állandó kontaktusban vannak. A csőanyagok ugyanakkor az ivóvizet védik a külső környezettől. A tározók hatása a szag és íz képződésre direkt a tározóanyagok révén, vagy indirekt, a tervezésnek és üzemeltetésnek megfelelően. A hálózatbeli összekötések az íz és szag képződését szintén elősegítik. A hálózatbeli vízkeveredés több figyelmet igényel. Az illegális csatlakozások súlyos íz- és szagproblémákat okozhatnak. Az elosztó rendszer csőanyagainak problémája is növekvő figyelmet igényel a fogyasztók szempontjából. A csövek alapanyaga lehet öntöttvas (szürke öntvény, gömbgrafitos öntvény), hajlékony acél, előfeszített-acélbeton, azbeszt cement és műanyag. 20.2.3.2. Emisszió műanyag csövekből A polietilén (PE) csövek gyártása közben az extrudálási feltételektől függően, nagy mennyiségű adalékanyag kerülhet a vízbe, főleg fenolos vegyületek, melyeket gyártáskor antioxidáló ágensekként alkalmaznak (Anselme et al. 1986). Ezek a fenolos adalékanyagok (mint a 4-metil-2,6-di-t-butilfenol) és az aldehidek, melyek a PE extrudálás közbeni oxidációjából származnak, felelősek a vízbeli erős szagért az új nagysűrűségű PE (HDPE, nálunk korábban KPE, ma már PE jelű) csövek üzembe helyezését követően (Burmán et al. 1979). A 160. ábra érzékelteti az íz probléma megszüntetéséhez igényelt öblítővíz térfogatot (m3), (Anselme et al. 1985). Ez a probléma csak a gyengébb minőségű csövek esetén fordul elő. A polivinil-klorid (PVC) csövekből a vízbe jutó vegyületek általában tetraklóretén, triklóretén és ftalát-észterek. Vas, ami a vascsőnek korróziójából vagy a maradék vaskoagulánsból kerülhet a vízbe, kellemetlen ízt idézhet elő. A csövek vagy a réz- és cink tartalmú szerelvények korróziója ezen fémek tekintélyes koncentrációit és íz-, szaganyagok vízbe jutását idézi elő. A csövek és tározók belső felületének korrózió elleni védelme céljából alkalmazott bevonatokból (coating anyagokból) szerves vegyületek kerülhetnek a vízbe. A keletkezett íz gyógyszer vagy oldószer kémiai eredetű. Zoeteman (1980) naftalin vagy policiklikus aromás szénhidrogének kilúgozódását (Alben 1979) észlelte egyes bitumen anyagokból. Egyes bevonatok a vízelosztó rendszerbeli víz minőségének romlását idézték elő, mert serkentették a baktériumok elszaporodását és/vagy hozzájárultak íz- és szaganyagok képződéséhez azáltal, hogy szerves szennyezőanyagok oldódtak ki a csőanyagokból.
