Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
20. íz- és szagvegyületek az ivóvízellátásban - 20.1. A víztisztítás közben keletkező íz- és szagvegyületek
20. ÍZ- ÉS SZAGVEGYÜLETEK AZ IVÓVÍZELLÁTÁSBAN 221 A Morsang vízműben (Franciaország) vizsgált íz- és szagrontó vegyületek változása az ózonos oxidáció során a 34. táblázat szerint alakult (Anselme et al. 1988). 34. táblázat. Az íz és szagrontó vegyületek változása ozonizálással a Morsang-i vízműben Vegyület íz- és szagintenzitás változása Gyümölcs Mindkettő nő Doh Mindkettő csökken Iszap Mindkettő csökken Föld Mindkettő csökken Hal Mindkettő csökken Astringent íz változatlan Műanyag íz változatlan Az előző ábrák és a 34. táblázat arra utal, hogy az ozonizálás az íz- és szagrontó vegyületek tekintetében a vízelosztó rendszer szempontjából pozitív ill. negatív hatású lehet. 20.1.2.2. Klórozás A szabad halogének, melyeket fertőtlenítőszerként alkalmaznak, nem kívánt ízeket és szagokat idéznek elő az ivóvízben. A hipoklórossav és a hipoklorit-ion egyaránt hasonló klóros szagot eredményeznek a vízben. A monoklóramin oldatok klórszerű szagot, diklóramin szagot (különösen nagyobb koncentrációk esetében), űszómedenceszerű klóros, vagy fehérítő szagot kölcsönöznek a víznek. Az ammónium-ion jelenlétének hatása a nyers vizekben, vagy az ammónia adagolása a klóraminokon, mint fertőtlenítőszereken keresztül, a szabad maradék klór, a szag (flavor) profil intenzitások és az NH4-N dózis kapcsolatok révén tanulmányozható (156 a-b. ábra, Krasner et al. 1984.) A görbék alapján nem várható, hogy a monoklóramin önmagában organoleptikus problémát okozna 1,5 mg/L, vagy annál kisebb maradék klór tartományban. Az összes maradék klór-görbe maximumán áthaladva azonban, ahogy a görbe esik, egyre nagyobb szagtartalmú diklóramin termelődik. A klór a szerves anyagokat kétféle úton oxidálhatja. Először, az oxidáció során az elektronokat elvonja a szerves szubsztrátumból. Másodszor: a klór a szerves mátrixba képes beépülni. A természetes vizek klór igényének azonban csak egy kis hányada épül be a szerves vegyületekbe. A zöme egyszerűen kloriddá redukálódik (Johnson et al. 1986). A szénen való helyettesítődés általában lassú, de fontos mechanizmus lehet, ha a szén aktivált. Az aktiválás akkor jelentkezik, ha a szomszédos szénatomok elektront küldő csoportokhoz kötődnek, mint az oxigén vagy a nitrogén. Sok nitrogén-tartalmú szerves vegyület töréspont-típusú reakció formájában lép reakcióba, amiben a szén és a nitrogén kötések oxidálódnak. Például egyes aminosa-