Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
19. Nitrifikáció a vízelosztó rendszerben - 19.7. A nitrifikáció szabályozása - 19.8. Szerves nitrogén jelenléte
19. NITRIFIKÁCIÓ A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN 209 14001 1200 1000^ 800-j a Z 600o a x 400200NHjCl, mg/L 146. ábra. A HPC és a maradék monoklóramin koncentráció kapcsolata a vízelosztó rendszer valamely pontján, a nitrifikáció közben 19.7. A nitrifikáció szabályozása A vízelosztó rendszerbeli nitrifikáció jellemezhető:- a maradék monoklóramin csökkenésével,- a HPC baktériumok szaporodásával és- a nitrit növekedésével A maradék ammónium-ion koncentráció nem megbízható nitrifikáció-indikátor. Az ammónium-ion koncentráció csökkentése (növelve a klór-ammónia-nitrogén arányt), a kis sebességű öblítés a nitrifikációval érintett zónákban, a kötött maradék klór növelése a nitrifikáció szempontjából hatástalan. A megnövelt monoklóramin jelenléte, a nitrifikáció folyamata, vagy mindkettő, íz és szag problémákat okozhat. A nagy mennyiségű ammónium-ion, az öblítés nem folyamatos volta vagy hiánya, a nitrifikáció okainak tekinthetők. A nitrifikáció a szabad klór jelenlétében akadályozható meg. Noha a szabad klór hatékonyan képes a nitrifikációt szabályozni, az korrelációban van a HPC baktériumok szaporodásával a nem nitrifikáló zónákban. 19.8. Szerves nitrogén jelenléte A szerves nitrogén jelenléte szerves klóraminok képződését eredményezheti, amelyeknek gyakorlatilag nincs fertőtlenítő hatása {Feng 1966). Wolfe et al. (1985) kimutatta, hogy az aminosavak és a peptidek kötődése klórral nagymértékben csökkenti a szervetlen klóraminok fertőtlenítő hatását. A szervetlen klóraminok is átalakulhatnak szerves klóraminokká. Issac et al. (1983) kimutatták, hogy a diklóramin 50%-a egy-két nap alatt szerves klóraminná alakul át.
