Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)

15. Sérült baktériumok reaktiválása - 15.1. Szaporodás - 15.2. A sérült baktériumok rögzülése a felületeken - 15.3. Üzemeltetési tapasztalatok

15. SÉRÜLT BAKTÉRIUMOK REAKTIVÁLÁSA

A baktériumok sérülését az ivóvízben számos ágens okozhatja (klór, monoklóramin, klór-dioxid, nehézfémek, hő és ultraibolya sugárzás). A monoklóraminra kevés információ ismert (LeChevallier et.al 1985, Watters et al. 1990).

Minthogy a sérült baktériumok gyakran nem számlálhatok meg a hagyományos analitikai módszerekkel, ezért a fertőtlenítés után nem mutathatók ki.

Duncanson et al. (1986) kimutatta, hogy nárium-szulfit adagolásával a klóramin miatt sérült coliformok gyógyulása fokozható. A nátrium-szulfit adagolás a sérült baktériumok kvantitatív meghatározását is segíti.

Az alkalmazott médium TLY és m-T7, amelyek nátrium-szufitot nem tartalmaznak. A nátrium-szulfit tartalmú médium TLYS, m-T7S és m-Endo. A nátrium-szulfit jelenléte a TLYS és m-T7S médiumban jelentősen nem fokozza a klórral kezelt E. cloacae felépülését az m-T7 és TLY médiumhoz viszonyítva. A nátrium-szulfit tartalmú médium, m-Endo, lényegesen hatástalanabb volt, mint az m-T7S és TLYS.

A sérülésre vonatkozó kutatási eredmények, klóraminos fertőtlenítés után hasonlók voltak, mind E. cloacae, mind K. pneumoniae esetében (727. ábra, Watters et al. 1990). A sérülés fokozódhat, ahogy a fertőtlenítés előrehaladt: 20 perc alatt 90%-os sérülés következett be. A számlálási adatok azt mutatják, hogy az E. cloacae valamivel érzékenyebb volt a klóraminnal szemben, mint a K. pneumoniae.

121. ábra. Enterobacter cloacae és Klebsiella pneumoniae számlálásának és sérüléseinek összehasonlítása. 1,0 mg/L monoklóramin alkalmazott