Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)

13. A maradék fertőtlenítőszer fenntartása

13. A MARADÉK FERTŐTLENÍTŐSZER FENNTARTÁSA

Az előzőekből már kitűnt, hogy a hagyományos víztisztító rendszerek a vízelosztó rendszerbeli vízminőség alakulása szempontjából tulajdonképpen csak részleges szennyezőanyag eltávolításra képesek. Erre utal a 115. ábra is (LeChevallier 1999), melynek alapján megállapítható:- a New Jersey tisztítórendszerben az előklórozás hatására az AOC 240%-kal nőtt,- noha a BDOC koncentrációk enyhén csökkentek (8%), az eltérések statisztikai szempontból elhanyagolhatók. Tehát a tisztított víz biostabilitását nem lehetett biztosítani.

E22 BDOC IUI RDOC m AOC

Nyers Koaguláció* Szűrt Tisztított ülepítés

cn

<_>'

O

<

115. ábra. A DOC, BDOC és az AOC változása a hagyományos víztisztító rendszerben. A szokott jelöléseken túlmenően RDOC = nehezen lebontható vagy le sem bontható szerves szén.

A koaguláció DOC-re, BDOC-re és AOC-re gyakorolt hatása a 29. táblázat alapján követhető. A koaguláció, különösen a kisebb pH értéken, elsősorban a nagy molekulatömegű humin molekulákat távolítja el (Owen et al. 1993). Az AOC kismértékű eltávolítása azzal magyarázható, hogy az AOC elsősorban kis molekulájú, nem- humin jellegű vegyületekből tevődik össze.

A kutatások arra is rámutattak, hogy a nanoszűrő a BDOC teljes eltávolítását biztosította, de az AOC koncentrációkat nem befolyásolta (30. táblázat', LeChevallier 1999). A nanoszűrő AOC-re és BDC-re gyakorolt hatása a membrán sajátos anyagára, szerkezetére, pórusméretére, fizikai tulajdonságaira vezethető vissza.