Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
12. Klór és klóramin alkalmazása a vízelosztó rendszerekben - 12.4. A klórcsökkenés modellezése
160 12. KLÓR ÉS KLÓRAMIN ALKALMAZÁSA A VÍZELOSZTÓ RENDSZEREKBEN 12.4. A klórcsökkenés modellezése A klór hatékony, olcsó és stabil fertőtlenítőszer, de a maradék klór a vízelosztó rendszerben nagyon gyorsan csökkenhet. A fertőtlenítési melléktermékek miatt a klór alkalmazás szabályozása elengedhetetlen. A klór csökkenése a vízelosztó rendszerben a klórfogyasztástól és magától az elosztó rendszertől függ (Héraud et al. 1997). A klórfogyasztást illetően, a klór a vízelosztó rendszerben lassú kinetikájú reakcióba lép a szerves anyagokkal (Jadas-Hécart 1989). Minthogy sokféle reakció létezik a klór és a szervesanyag között, melyek folyamata alig ismert, a klórfogyást jelenleg általános reakció egyenlettel jellemzik: Cl2 +X------> termékek, a hol X az összes klórral reakcióba lépő különböző fajta anyagokat képviseli. Feltételezve, hogy a klórfogyási reakció a következő egyenlettel jellemezhető (Dukan et al. 1996):-dlCJ2l = k[a2].[X] = k'[Cl2] at ami azt jelenti, hogy a reakció pszeudo elsőrendű kinetikájú, feltételezve, hogy X (ismeretlen) állandó. A klór koncentráció alakulása a csőfalon bekövetkező reakcióktól is függ (Heraud et al. 1997, Gotoh 1989). A csőfal környezetének reaktivitása- a csőátmérőtől,- áramlási sebességtől,- a cső anyagától, felületének morfológiájától,- az üledék természetétől függhet. A klórfogyást legnagyobb mértékben az áramló vízbeli reakciók (oldott vegyüle- tekkel) és a fémes csövek belső felületén lejátszódó reakciók befolyásolják (100. a- b. ábra, Kiene et al. 1995). A fémes csövek korróziója miatt a csövek károsodnak. A vasanyagú csövek korróziójakor a fémes vas (Fe°) kétértékű vassá (Fe2+) oxidálódik az oxigén vagy a klór hatására (101. ábra). Klór esetében a reakció (Kiene et al. 1995): d[Cl2] _ 1 d[Fe2+] CrFo ■ 103Mc; _ 7C^ dt 2 dt 106 MFerV ’ D , mg C12/Ls,
