Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)

12. Klór és klóramin alkalmazása a vízelosztó rendszerekben - 12.3. Klórfogyás a vízelosztó rendszerben

12. KLÓR ÉS KLÓRAMIN ALKALMAZÁSA A VÍZELOSZTÓ RENDSZEREKBEN 155- eltérő minőségű nyersvizek hálózatbeli keveredése, amely kémiai instabilitást eredményez;- csövek belső korróziója, korróziós melléktermékek keletkezése;- biofilm és tuberkulum képződése a csőfalon;- az üledékek, egyéb mikrobiológiai folyamatok megjelenése;- hirtelen zavarok a rendszer határain (például új létesítmény, csőtörés, vízmérő javítás);- bakteriológiai szennyeződés létesítés vagy javítás után, az elégtelen fertőtlenítés miatt;- a biológiai szennyeződés a csőbeli pozitív nyomás lecsökkenése miatt, hirtelen nyomásváltozás, amely visszaszívást eredményezhet;- szennyeződés illegális rákötés, vagy a csőcsatlakozási helyek meghibásodása miatt;- a víz pangása ágvezetékekben, tározóban a hosszú tartózkodási idő miatt;- az oldott oxigén kimerülése, ami miatt hidrogén-szulfid képződhet;- megnövekedett zavarosság, az öblítések miatt;- ólom és réz oldódása;- nyitott tározók szennyeződése;- fertőtlenítési melléktermékek képződése, melyek egy része rákkeltő lehet. Ilyen melléktermékek például: halogénezett ecetsavak, és brómozott vegyüle- tek, mint a trihalogénmetánok (THM) és haloecetsaak (HAA).

A vízelosztó rendszerbeli folyamatok az ivóvíz végső (csapi) minőségét befolyásolják és gyakran felelősek a víz okozta betegségek kitöréséért (Clark et al. 1993).

A vízbeli klórfogyást okozó fő komponensek:- a klór gyorsan reakcióba lép a könnyen oxidálható vegyületekkel (például NH4+);- a klór reakcióba lép, kisebb reakció sebességgel a kevésbé oxidálható vegyületekkel (például a természetes szervesanyagokkal; NŐM). Ez a folyamat a vízelosztó rendszerben idéz elő klórfogyást;- a klór csőfelületi reakciók miatt is fogy (Gotho et al. 1989, Wable et al. 1990, Zhang et al. 1992). A csőfal reaktivitását a csőátmérő, az áramlási sebesség, a csőanyag, az üledék mennyisége és természete stb. befolyásolja.

A maradék klór veszteség a cső/víz határfelületen bekövetkező reakciók következtében súlyos lehet, a hosszú tartózkodási idők miatt.

Clark et al. (1994) modellen végzett vizsgálatai szerint a 94. ábra a maradék klór folyamatos csökkenését érzékelteti. A maradék klór gyorsan csökken, az áramló vízbeli szerves anyagokkal és a csőfalon lévő anyagokkal történő reakciók miatt, miközben a biofilm folyamatosan nő. Ahogy a maradék klór csökken, a biológiai film mindhárom csőanyag felületén nő, amint azt az epifluorescencia mutatja.

A 95. ábra a maradék klór jelentős csökkenését, a THM komponensek növekedését és a THMFP csökkenését érzékelteti. A THMFP esése, nem kétséges, az oldott szerves szén (DOC) fogyásával (94. ábra) van kapcsolatban. A maradék klór a második hurok végénél elfogy. A THM az első csőhurok végénél metszi a THMFP gör