Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)

9. Az ivóvíz biológiai stabilitása - 9.5. Az asszimilálható szerves szén (AOC) hatása a bakteriális sűrűségre

9. AZ IVÓVÍZ BIOLÓGIAI STABILITÁSA

125

klórozást követően keletkező nem halogénezett vegyületek mennyisége viszonylag nagy. Az anyagok e csoportja a glioxállal és a formaldehiddel, mint fő frakciókkal jellemezhető.

20J 18O'

=* 16- »0

I “■

I 12U

1 102 Qx ö

f—

6 $ , s 4‘

2

0. ■ Természetes víz

■

■ ■

a Kék-zöld metabotrtok

0 Diatoma metabolrtok

. 0 Kék -zöld sejt termékek

■

x Diatoma sejt termékek

■■

■ ■

«

■

■ #

■

■

#

■ > 1 % ■

A x

# > > ■■

xx x □

AS A- O O $>

...................4___cJP—a____4-Q.--____

[

ff

iPorf» a

2 3

UV(26A) DOC, mg/(Lm)

70 c. ábra. THM-képződés természetes vizekben alga eredetű szerves anyagokat tartalmazó vizekben az UV(254)/DOC arány függvényében. (Klór dózis megválasztása: 0,5 h kontakt idő után 0,1 mg/L maradék klórt tartalmaz)

70 d. ábra. A fertőtlenítési melléktermékek spektruma, klórozás után, alga eredetű szerves anyagok jelenlétében. Klór dózis: 10 mg/L. Kontakt idő 48 h

A cianobaktérium metabolitokat tartalmazó víz klórozása utáni, a kontakt idő függvényében, a képződött fő melléktermékek a 70 e. ábrán értelmezhetők. Az AOM prekurzor funkcióját a rövid kontakt idő utáni alacsony THM képződési potenciál, a THM utólagos képződése és a nem halogénezett melléktermékek magas szintje jellemzi.