Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
9. Az ivóvíz biológiai stabilitása - 9.4. A víztisztítás hatása az AOC/BDOC arányra
108 9. AZ IVÓVÍZ BIOLÓGIAI STABILITÁSA DOC 54. ábra. Modell a DOC, BDOC és AOC változásaira a hagyományos víztisztító rendszerben A fejezetből tehát kitűnik, hogy a vízelosztó rendszerbe vezetendő víz biostabilitását komplex folyamatok befolyásolják. A víztisztítás számos vegyületet távolít el, ugyanakkor számos vegyület keletkezik is (pl. ózonos oxidáció, biológiai szűrés közben). így a fertőtlenítés folyamata is bonyolult marad, ill. azzá válik. A természetes szerves anyagok, valamint az antropogén anyagok sokféleségének jelenléte miatt az is bizonyos, hogy biológiailag tökéletesen stabil ivóvíz a vízelosztó rendszerbe nem kerül. így azután a vízelosztó rendszerbe vezetett ivóvíz minőségének változása, romlása, sok rendszerben eleve elkerülhetetlen. 9.4.4. Biostabilitás és a mikrobiológiai vízminőség Az előző fejezetből már következik, hogy a vízelosztó rendszerbeli vízminőség változására különösen a a maradék klór csökkenése és a fertőtlenítési melléktermékek képződése (Cheri et al. 1998) jellemző. Továbbá, a mikrobiológiai folyamatok, mint- a szerves anyagok oxidációja,- a nitrifikáció (aerob közeg),- a szulfát redukció (anaerob közeg) és- a mikrobiológiailag előidézett korrózió (55. ábra, Zhang et al. 2002), is jellemző folyamatok. Ezek hatására a baktériumok szaporodnak a vízelosztó rendszerben, általában még a maradék fertőtlenítőszer jelenlétében is (Zhang et al. 2002). A baktériumszaporodás körébe tartozik- a nem kívánt mikroorganizmusok szaporodása (Levy et al. 1986),- az opportunista patogének (Lamka et al. 1980) szaporodása és- a pozitív coliform minták előfordulása is. A mikroorganizmusok szaporodása a BDOM mérésével kvantifikálható. A BDOM méréséhez két paraméter alkalmazható: AOC és BDOC (Hűek 1990).
