Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 4. Természetes szerves anyag frakciók, minőségi követelmények
80 4. TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK FRAKCIÓK... 4.7.4. A DOC MOLEKULASÚLY HATÁSAI A vízben lévő szerves anyagok közül a kezdetben elsősorban az illékony szerves szennyeződéseket vizsgálták, mivel ez a frakció gázkromatográfiái (GC) és tömeg spektroszkóppal (MS) analizálható. Tisztában kell azonban azzal lenni, hogy az illékony vegyületek a természetes vízből kimutatható oldott szerves szén vegyületeknek csak nagyon kis hányadát teszik ki (Giger et al. 1978). A szerves vegyületek zöme nem illékony, vagy nagy molekulasúlyú a GC direkt alkalmazásához. A GC analízis előtti származékképzési technikák és a nagyteljesítményű folyadék kromatográfia (HPLC) számos poláros molekula kimutatását teszi lehetővé. A fejlődés ezen a téren rendkívül gyors és eredményes. A DOC molekulasúly szerinti frakcionálása a fejlett analitikában fontos szerepet tölt be. Ezt a következő példák bizonyítják. A svájci Greifensee tó (amely nagymértékben eutrofizálódott) felszínéről és 20 m mélységéből vették a vízmintákat. A molekulasúly eloszlás a 40. ábrán adott (Gloor 40. ábra. A DOC molekulasúly eloszlása a Greifensee tó vizében (Svájc) 1 m és 20 m mélységben TSK 2000 SW Nyár 79/8/27 1 m Tél 79/12/17 1 m >20 000 I 1000 <200 5000 Molekulasúly >20000' 1000<200 5000 Molekulasúly > 2000qI 1000 <200 >20000 1000 <200 Molekulasúly
