Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 4. Természetes szerves anyag frakciók, minőségi követelmények
66 4. TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK FRAKCIÓK... Az előzőkből nyilvánvaló, hogy a természetes szerves anyagok ezer és ezer különböző kémiai vegyületet foglalnak magukban, az egyes vegyületek átfogó jellemzésére tehát nem lehet törekedni. Ezért a kutatók a természetes szerves anyag molekulákat korlátozott számú frakciókba igyekeznek csoportosítani. A csoportosítás alapja az, hogy a különböző forrásokból származó vizekből azonos módszerekkel izolált frakciók hasonló összetételűek és sajátosságúak. A különböző forrásokból származó természetes szerves anyagok koncentrációja azonban eltérő lehet. A természetes szerves anyag jellemzés technikák- a természetes szerves anyag molekulák sajátosságainak vizsgálata (például hidrofób vagy hidfrofil),- szerkezetük (például funkcionális csoportok),- más molekulákkal való reakcióik (pl. fertőtlenítési melléktermékek) alapján csoportosíthatók (Croue et dl. 2000). A természetes szerves anyag és a szervetlen molekulák sajátosságai közötti különbség teszi lehetővé a természetes szerves anyagok izolálását és koncentrálását. A természetes szerves anyagok molekulái sajátosságai közötti különbség nyújt lehetőséget a természetes szerves anyagok frakcionálására; továbbá, a frakcionálás a molekulák sajátosságaira való következtetést is segíti. A hópelyhekhez hasonlóan, a természetes szerves anyag molekulák is egyediek, de sok közös vonásuk is van. A frakcióképzés a keverékből olyan molekula alcsoportokat hoz létre, amelyek sajátosságai keskenyebb sávba esnek. Ideális esetben a frakcióképzés a keskenyebb sávba eső molekulák 100%-át tartalmazza és 0%, amelyek ettől eltérő sajátosságúak. Valóságban, a frakcióképzés a kritériumot kielégítő molekulákat tökéletlenül szelektálja, mindig pozitív és negatív hibák keletkeznek, egyes gyűjtött molekulák nem esnek bele a cél-csoportba, mások, amelyek a cél-csoportba tartoznak, nem felderítettek és/vagy gyűjtöttek a frakcióba (Croue et al. 2000). A természetes szerves anyagok szelektálását lehetővé tevő eljárások azonban bizonyos mértékig nem szelektív módon is gyűjtenek molekulákat a frakcióba. Számos technika (például az adszorpció a gyantákon) kis mennyiségű természetes szerves anyag gyűjtésére is alkalmas, de ha nagy mennyiségek gyűjtésére alkalmazottak, azok csak egy részét (szelektíven) gyűjtik a frakciókba. A kutatók olyan frakcionálási technikákat igyekeznek kifejleszteni, amelyek a természetes szerves anyagok kémiai jellemzését egyszerűsítik (Kornegay et al. 2000). A 0,45 pm-es membránon keresztüli szűréssel a szemcsés anyagot eltávolítják. A szűrlet-frakció az oldott szerves anyag (DOM; dissolved organic mater). A szűréssel eltávolított szemcsés szerves szén (POC; particulate organic carbon). Amint a 8. táblázat érzékelteti, a természetes szerves anyagok legalább 90%-a legtöbb vízben szűrhető formában van jelen (Singer et al. 1994; Summers et al. 1996). A kutatásokhoz legtöbb esetben a DOM frakciót alkalmazzák. A DOM további komponensekre frakcionált. A DOM adszorpciója XAD-8 gyantákon, pH=2 értéken, majd a rákövetkező deszorpciója lúgos frakcionálással a DOM humin (hidrofób) és nem-humin (hidrofil) frakciókra osztható (32. ábra). Singer pél
