Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)

I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 2. A természetes szerves anyag előfordulása

28 2. A TERMÉSZETES SZERVES ANYAG ELŐFORDULÁSA bontható szerves anyagok (főleg a fulvin savak) kb. 70%-ának mérete (molekula- súlyban kifejezve) 300 D és 10 kD tartományba esik és a poliszacharidok leginkább nagyobbak, mint 160 kD (Buffle 1990). Az XAD-8 gyanta a NŐM vegyületeket adszorpciós affinitásuk alapján választja szét vagyis hidrofób és hidrofil vegyületekké (Carroll et al. 2000). A hidrofób vagy hidrofil kifejezés relatív affinitásként értelmezett. így, a fulvin sav hidrofilabb, mint a humin sav, de jobban hidrofób, mint a proteinek. Általában a proteinek, szénhid­rátok, a szabad aminosav és a fenolok viszonylag hidrofilek (Buffle 1990), Továbbá, a hidrofobicitás hatása jelentős a víztisztítási folyamatokra: a hidrofób komponensek reaktívabbak és könnyebben távolíthatók el. A NŐM molekulák töltés tulajdonsága a szétválasztáshoz az ioncserélő gyanták­kal hasznosítható. A kationcserélő gyanták a negatív töltésű homológ vegyületek egy csoportját választják szét a szervetlen kationoktól. Továbbá, a proteinek egyéb szer­ves vegyületekkel szétválaszthatok, mert a proteinek savas állapot esetében kationok, míg más vegyületek neutrálok vagy negatív töltésűek (Buffer 1990). A gázkromatográfia (GC) - pirolízis - tömegspektrometria (MS) technika, a NŐM poliszacharid, polihidroxi-aromás vegyületek (PHA), protein és aminocukor frak­ciókba való osztályozásához alkalmazott. A módszer a NŐM komponensek eltávoli- tási tulajdonságait azonosítja koaguláció és membrán folyamat esetében (Krasner et al. 1996). Például, a kutatások azt mutatják, hogy a poliszacharid koagulációval tör­ténő eltávolítása viszonylag kismértékű, ugyanakkor az ultraszürő eltömődését a leg­nagyobb mértékben okozhatja {Mackey et al. 1999; Lahoussine-Turcand et al. 1990). Az előzők gondos mérlegelése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy egyet­len egyedi frakcionálási módszer nincs, amely a NŐM valamennyi nagyobb csoport­ját képes elválasztani egymástól. Részletes, elválasztás csak két vagy többféle mód­szer kombinálásával érhető el {Buffle 1990). 2.6. VÍZI NÖVÉNYEK ELHALÁSÁBÓL ÉS ÜLEDÉKEKBŐL SZÁRMAZÓ HUMIN ANYAGOK A vízből és üledékből kimutatható szerves vegyületek a biopolimerek (mint a szénhidrátok, lipidek, proteinek, fenolok, a humin anyagokként ismert, komplexebb makromolekulák). A humifikáció folyamata, a növények, állatok és a bakteriális bio­massza lebontódásából származó, a különböző lebontódási termékek kondenzációját foglalja magában {Gadel et al. 1987). A vízi növényekből és üledékből származó humin anyagok analízise lehetővé te­szi az autochton források jellemzését, majd differenciálásuk az allochton forrásból származók azonosítását is. Ezek az oldott anyagok jelentősen hozzájárulnak a bioló­giai aktivitás energiaigényének kielégítéséhez és fontos a szerepük a fém-ionok komplexálása és transzportálása tekintetében is. Ezen szerves anyagok nagy polaritásúak és polimer jellegűek. Az elemi analízis révén a van Krevelen diagram mutatja, hogy mind a H/C, mind

Next

/
Thumbnails
Contents