Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 5. Víztisztítás
5. VÍZTISZTÍTÁS 209 A HOC1 és az aktív szén közötti reakció két, egymástól eltérő sebességű szakaszú (Magee 1956). Az első szakaszban a HOC1 eltávolítása a vízből nagyon gyors. Ezt a szakaszt a diffúzió szabályozza, s ennek eredményeként az aktívszén felületén a CT ionok adszorbeálódnak. A HOC1 további vízbeli jelenlétekor a reakció második szakasza lassú. Ekkor a HOC1 eltávolítás az OC1" adszorpcióval egyenlő. A feltételezés szerint ez az állapot akkor jön létre, amikor az aktívszén felület közelítőleg telített HOC1 molekulákkal. A reakció második szakaszában az aktívszén fajtája is fontos szerepet játszik. Ahol biológiailag lebontható szerves anyag van a vízellátó rendszerben, biológiai aktivitás lép fel- a tisztítórendszerben vagy- a vízelosztó rendszerben. A kisebb molekulasúlyú szerves anyag biológiai lebontása hamar jelentkezik a heterotróf baktériumok tevékenysége révén. A vízelosztó rendszerbeli szabályozatlan lebontás anaerob körülmények között is jelentkezhet, íz-és szaganyag, valamint metabolitok képződése mellett. Ha a szűrés után a maradék szerves anyag a szürletből kimutatható, legyen az biológiailag lassan lebontható, vagy nem-lebontható, akkor ózonos oxidáció alkalmazandó, amely a nagyobb molekulasúlyú szerves anyagokat könnyebben lebontható szerves anyagokká alakítja át. 5.14.5. LASSÚSZŰRŐ További biológiai jellegű tisztítási folyamatok is ismertek a szerves anyag eltávolításához. Ilyen például a lassúszürő, melynek szűrési mechanizmusa a gyorsszürő szűrési mechanizmusánál jóval bomyolultabb (130 ábra', Haberer et ai. 1984). A baktériumok lebontó tevékenysége az anyagok széles spektrumára terjed ki. Eighmy (1993) kimutatta, hogy a THMFP eltávolítását 10-15 százalékról 40-70 százalékra lehetett növelni a lassúszűrővel, ha elő-ózonizálást alkalmaztak. A lassúszűrés az előtte alkalmazott ózinizálással tehát intenzívebbé, hatékonyabbá tehető. Hatása kedvező (Eighmy et al. 1993):- a szűrő hatékonyságára,- a szűrő mikrobiológiájára és- a NŐM transzformálására. Az ózon növeli a NOM BDOC tartalmát. Továbbá:- az ózon a dózistól függően, az UV-abszorbancia, a THMFP eltávolítását segíti,- redukálja a NŐM molekulasúly eloszlását a 10-60 K tartományban. Az eltávolítás legerőteljesebb a 30-60 K tartományban. Az ózonizálás a NŐM karboxil savasságát és hidrofilicitását növeli, miközben a NŐM hidrofóbicitása csökken. Ez a transzformáció a NŐM THMFP-át csökkenti. Az ózonizálás csökkenti a lassúszűrés üzemi periódusát, bizonyára a fokozott biofilm képződés miatt. Ez a probléma némileg nagyobb szemcseméretű szűrővel enyhíthető: a szürőszemcseméret 2,5-szöröse növelésével 5-szörte több szerves szén
