Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 5. Víztisztítás
158 5. VÍZTISZTÍTÁS 5.11. FEJLETT OXIDÁCIÓS FOLYAMATOK 5.11.1. ÓZONIZÁLÁS HATÁSA Az ózonnak, mint fejlett oxidációs folyamatnak, a víztisztító telepeken számos kedvező hatása van a szerves anyagok eltávolítása tekintetében. Az összes szerves anyag azonban sem ózonizálással, sem egyéb fejlett oxidációs folyamattal nem távolítható el, mert a teljes oxidáláshoz igényelt oxidálószer dózis általában nem engedélyezett (Amy 1994). Minthogy a vízelosztó rendszerbe vezetett vízben maradék ózon nincs, ezért másodlagos fertőtlenítőszer, mint klór, klóraminok adagolása szükséges, ami a maradék fertőtlenítőszer létét biztosítja. Az ózon- az íz- és szaganyagokat termelő vegyületeket oxidálja,- a vasat és mangánt oxidálja,- a nagyobb molekulasúlyú vegyületeket biológiailag lebonthatóbb vegyületek- ké alakítja (Bouwer 1995). Az ózon, vagy egyéb fejlett oxidációs folyamat alkalmazása a biológiailag aktív szűrővel együttesen, nagyon hatékony lehet. Az ózon amellett, hogy a szerves anyagot biológiailag lebonthatóbb anyagokká alakítja, nagy oldott oxigént biztosít a szűrőben az aerob folyamatokhoz. Ez- aerob lebontási folyamatokat eredményez, amely esetben a metabolikus sebesség nagy,- anaerob melléktermékek keletkezése kizárt (például a hidrogénszulfid keletkezése, így ízek és szagok sem mutathatók ki a vízből). Biológiailag aktív szűrést követően a szűrlet klórozása elengedhetetlen, így a szűrőből képződött heterotróf baktériumok fertőtlenítése megvalósítható. Ezután ammónia adagolandó klóraminok (maradék fertőtlenítőszer) képződése céljából, miközben a fertőtlenítési melléktermékek keletkezése minimalizálható {White 1999). A fejlett oxidációs folyamatok ózont, és hidroxil gyökök létrehozását segítő fizikai- s kémiai serkentőket (például hidrogén peroxidot, vagy ultraibolya fényt) adagolnak a vízbe. Singer et al. (1989) szerint- az ózon hatékonyabban fertőtlenít, és- a hidroxil gyök előnyben részesíti a szerves anyag lebontást. Az ózonos oxidáció reakciómechanizmusát a 90. ábra érzékelteti (Hoigne et al. 1976). Az ózon a víz szokásos pH tartományában a redukáló anyagokkal közvetlenül lép reakcióba. Az ilyen reakció az oxidálandó anyag minőségétől függően lassú, vagy gyors lehet. Az oxidáció szelektivitása nagyobb, vagy kisebb lehet. Nagyobb pH tartományban a redukáló anyagokkal reakcióba lépve, az ózon nagyon reaktív gyökökre bomlik (H02 , OH ). Ezek hatására gyors, így kevésbé szelektív oxidáció keletkezik. A szerves anyagok oxidációja tehát - oldott körülmények között - gyorsul, azáltal, hogy maga az ózon is gyorsan lebomlik.
