Öllős Géza - Solti Dezső: Csatornarendszerek üzemeltetése (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
1. Csatornarendszerek - 1.4. A csatornarendszer komponensei
34 1. CSATORNARENDSZEREK a) Telekhatáron lévő tisztítás I c) Derékszögű csatlakoztatás d) Csatlakozás a mélységet növelő csatornaelem beiktatásával 12. ábra. Házi csatornák tisztítónyílásai A bekötőcsatorna (6. ábra) tisztítónyílások a csatornákhoz való hozzáférést teszik lehetővé, miáltal a csatomaeltömődések megszüntethetek. A tisztítónyílás kb. 1 m-re helyezhető el az épület alapjától. Nagyon hideg éghajlat alatt a bekötőcsatornákat fagyhatár alá telepítik, a tisztítónyílásokat pedig az épület belső alapfalában helyezik, miáltal a hozzáférés kényelmes a tél folyamán is. A 12. ábra a bekötőcsatornákra telepített tisztítónyílás-fajtákat szemlélteti. A bemutatott példák nem mind kedvező kialakításúak ill. elhelyezésűek. A követendő elv az, hogy a tisztítónyílás a talajfelszínig érjen fel, így nem kell azokat kiásni. Ezáltal az üzemeltetési költségek csökkenthetők. A c) ábrán lévő típus kedvezőtlen, mert a tisztítószerszámot a derékszögű csatlakozás miatt nehéz a csatornába juttatni. A többi típus lejtős csatlakozású, így kedvezőbb. 1.4.5. Csatornalejtés és méret A csatorna lejtésével és méretével kapcsolatban a következő tényezőket kell figyelembe venni. A csatorna lejtése a földfelszín lejtését kell, hogy kövesse, feltételezve, hogy a lejtés elegendő a gravitációs áramlás és a minimális elragadó sebesség létrejöttéhez. A terepfelszín lejtésétől való eltérés azt okozhatja, hogy a csatorna túl kis mélységre kerül, így felette a földréteg elégtelen vastagságú, vagy túl mélyre kerül, ami gazdaságtalan építést eredményez. Tervezési szennyvízhozam az a hozam, amit a csatornának el kell vezetnie.
