Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

V

V

vákuumkutas talajvízszin-süllyesztés ♦ vákuumos flotáció

811

ahol ApK = po - pt, vagyis a kútbeli vízoszlopban kifejezett vákuum. A kútban a víz szintjét gyakorlatilag a -* szűrőcső aljáig lenyúló szívócső végének szintje határozza meg. Ez alá a szint alá kerül az s0 leszívási szintet kiadó p0 nyomási szint, ami az ábra által képviselt feltételek esetében a kút talpa alatt van. A kisátmérőjű (1” _ 3”) vákuumkutakat öblítéssel süllyesztik le a kívánt mélységre. A szívócső alsó részét perforált szürőcső veszi körül, amelyre sodronyszövetet erősítenek. A kutak szívócsöve a gyűjtő (kollektor) csőhöz spiráltömlővel és -> tolózárral kapcsolódik. A vákuumkutak maximális mélysége 5-7 m.

vákuumkutas talajvízszin-süllyesztés A talaj kis -» vízáteresztőképessége esetében, amikor a —> szűrőkutakhoz irányuló vízszivárgás kismértékű víztelenítést és meredek leszívási felületet hoz létre, akkor a hatékony vízszinsüllyesztés váku- umkutakkal érhető el. Ilyenkor a vákuumszivattyúk szívócsövét közvetlenül a vá- kuumkutakhoz kapcsolják, így a kutakban vákuumot állítanak elő. Vákuumkutas talajvízszinsüllyesztést k=10~4-10_7 m/s vízáteresztőképességű, ill. elsősorban a folyásra hajlamos talajok esetében alkalmaznak, vákuumos flotáció A szennyvizet rövid ideig nyitott medencében levegőztetik, így az levegővel telítődik. A levegő bevitel megszüntetését követően a nagy levegőbuborékok a folyadékfelszínen át az -> atmoszférába távoznak. Ezután a szennyvíz részleges vákuum alá kerül. Ennek hatására a gázok szennyvízbeli oldódása csökken, így a levegő finom buborékok formájában felszabadul. A buborékok a —> szuszpendált anyagokat a szennyvíz felszínére úsztatják. Az eljárás ritkán alkalmazott, mert tisztító hatása gyengébb.