Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)
T
792 toxikus anyagok szabályozási stratégiái ♦ toxin T atropin-, a foszforsav-észter hatóanyagot tartalmazó növényvédőszer. A nem-receptor hatású anyagok esetében a különböző hatásmechanizmusú szerek nem várt hatást eredményezhetnek. A toxikus anyagok kombinatív hatásánál eredményesebb, azonos, vagy nagyobb lehet, mint az egyedül ható anyag esetében lenne. Additív hatásban az anyagok hatása egyenlő mértékben összeadódik. Szinergens hatás esetén a kifejlődő hatás erősebb. Például az etilalkohol, széntetraklorid májkárosító hatása erősebb, mint az az egyes anyagok összegzéséből várható lenne. Potenciálódó hatásban a nem mérgező anyag toxikus hatása fokozódhat. Például izo-propanol egyedül nem hat toxikusán, de szén-tetrakloriddal együtt jelentős a máj-toxicitása. Antagonizmusban a hatóanyagok interferálnak. Frakcionális vagy fiziológiai antagonizmus következtében két anyag ellenkező hatást fejt ki a fiziológiai funkcióra, a hatásuk legyengül vagy nem érvényesül. Kémiai antagonizmusban vagy inaktiválásban a hatás semlege-sítődik. Például dimercaptol (BAL) fém-kelátjai csökkentik a fém toxicitását. Diszpozíciós antagonizmuskor az anyag toxikokinetikai tulajdonságai megváltoznak (abszorpció, biotranszformáció, eloszlás, kiürítés), kevesebb hatóanyag jut el a cél-szervhez; vagy a hatóanyag stabilitása csökken (átalakulás, bomlás). A környezetkárosító anyagok hatásai toxicitás, karcinogenitás, mutagenitás, teratogenitás, embriotoxicitás, em- briocitotoxicitás, szervrendszerek szerkezetének és enzimrendszereinek károsodása, valamint a fertőző ágensekkel szembeni rezisztencia csökkenés valószínűsíthető. toxikus anyagok szabályozási stratégiái Kétféle szabályozási mód létezik; 1. a termékek és felhasználásuk szabályozása beleértve a gyártott termék betiltását is; 2. a természetbe kerülés (elfolyás) szabályozása. toxikus biológiai kapcsolat Egyes mikroorganizmusok (pl. kék-zöld algák) és egyes flagelláták olyan vegyületeket termelnek, amelyek más mikroorganizmusokra toxikusak. toxikus és biológiailag nehezen lebontható anyagok Ilyen anyagok például a -» klórozott szénhidrogének, nitroanilinek, egyes —» tenzidek. Ezen anyagok a klórozott peszticidek és más klórozott szénhidrogének termelésekor kerülnek a szennyvizekbe. Minthogy a legveszélyesebb anyagok, a környezetbe nem kerülhetnének ki, gyártásukat célszerű lenne korlátozni vagy ártalmatlanabbal helyettesíteni. toxikus, biológiailag lebontható anyagok Ilyen anyagok például a -» fenolok, szerves foszfor tartalmú -» peszticidek. Ezek az anyagok például a fenolos szennyvizekből, a szintetikus gyanták gyártásából származnak. Ezen toxikus anyagok koncentrációinak a küszöbérték alá csökkentését követően, biológiailag lebonthatók. toxin Mikroorganizmus-, növényi- vagy állati eredetű mérgező anyag, amely más szervezetbe (pl. kacsa, liba, birka, vadállat) jutva -> antigénként viselkedik, ellenanyagot termel (antitoxin), túlérzékenységgel allergiát okozhat, valamint mérge
