Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

T

790 toxicitás * toxikológia T zetet évekig terhelheti, mert az elbomlása igen lassú. -> Expozíciójának lehető­sége nem valószínűsíthető. (Lassan bomlik; több, mint 10 éve a használatát betil­tották). Néhány ragadozó halfajban és emlősben a zsírszövetekben felhalmozódik (pl. mosómedve). Egyes állatokban ezért az alacsony szinten szennyezett terüle­teken is magas szint fordulhat elő. Az USA-ban aToxafén használatát korlátozták. Az expozíció valószínűleg a hulladék-lerakó telepekre korlátozódik. Nagyobb a lehetősége annak, hogy a Toxafén belégzéssel, közvetlen érintkezéssel jusson a szervezetekbe. A kisgyerekek, a sok Toxapfénnel szennyezett halat evő felnőtt emberek kockázata nagy. A szervezetben az -> expozíciót követően a szervekben gyorsan eloszlik. Nehezen bomlik le. A vizeletben és a székletben ürül. Kb. 90 % eltávozik a szervezetből 24-36 órával a felvételt követően. Állatkísérletekben ala­csony Toxafén szintet mutattak ki a zsírban, még néhány hónappal az expozíciót követően is. Belélegzett, táplálékkal elfogyasztott és megivott, viszonylag na­gyobb Toxafén mennyiség károsítja a tüdőt, az idegrendszert, a májat, a vesét és halált okozhat. A hatás súlyossága az —> abszorbeált Toxafén mennyiségétől függ. Rövid ideig tartó magas szintű Toxafén expozíció alacsony terhelést okozhat. Né­hány helyen az alacsony szintű, hosszú ideig tartó expozíció (1 évnél hosszabb), jelentősebb terhelést idézhet elő. Nem tudják igazán megítélni az alacsony szintű és hosszú idejű hatását emberekre. Az állatkísérletek szerint a magzatban kis vál­tozást okoz. Állatkísérletek alapján nem lehet biztosan megbecsülni a rákokozó hatást emberre. Laboratóriumi vizsgálatokkal a vér- és a vizelet mintákból lehet a Toxafént kimutatni. Ennek a vizsgálatnak az eredménye azonban az egészségre való hatás súlyosságának megítélésében bizonytalan. Ivóvízben a határérték < 0,03 ppm és szennyvízben 0-1,5 mg literenként, toxicitás Valamely anyag azon tulajdonsága, hogy -> mérgező vagy ártalmas az élő szervezetekre. A szerves vagy szervetlen mérgező anyagok a vízi -> ökoszisztéma élőlényeinek funkcióit zavarják, esetleg elpusztítják őket; a víz felhasználhatósá­gát korlátozzák, egyes esetekben lehetetlenné teszik. A vízben lévő mérgező anya­gok a természetes tisztulást fékezik, vagy leállítják, toxikodinamika —> Toxikus anyag szervezetbeli hatásának, hatásmechanizmusának tanulmányozásával és leírásával foglalkozó tudományág, toxikokinetika Az ártalmas anyagok abszorpciójával, eloszlásával, anyagcseréjével és kiűzésével foglalkozik, különösen abban a vonatkozásban, hogy az anyagok koncentrációja az időben hogyan alakul (változik), toxikológia Méregtan. Az ártalmas (káros) anyagoknak a biológiai rendszerekre ki­fejtett káros hatásaival, azok kimutatásával és a kezelésükkel foglalkozó tudo­mány. 1. heveny-akut mérgezés. Az egyszeri, nagy méregadag hatására rövid idő alatt, legfeljebb egy nap alatti gyors kialakulás jellemzi; 2. félheveny-szubakut mérgezés. A —> méreg bevitele napokra vagy hetekre húzódik el; 3. idült vagy kró­nikus mérgezés. Hónapok, évek, évtizedek alatt a szervezetbe jutó kicsi, önmagá­ban nem mérgező anyagot összegeződő (-> szinergikus) hatása révén jön létre; 4.

Next

/
Thumbnails
Contents