Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

O-Ó

o-ó

ortofoszfátok ♦ ortokinetikus flokkuláció

599

347. ábra. íz- és szagkeverék, nyers- és ivóvízre vonatkoztatva

ortofoszfátok A vizekben elsősorban a P043~, HP042_, H2P04~, [CaHP04]°, [FeHP04]0 formában vannak jelen, de —> polifoszfát és szerves forszfát formájú ve- gyületek is jelen vannak (166. ábra). Az ortofoszfátok a következő forrásokból juthatnak a vizekbe: kőzetek oldódásából, bomlásából; a biológiai anyagcserékből és lebontódásokból (polifoszfát); az emberi tevékenység révén (települési- és ipari szennyvizek, detergensek); talajerózió révén. Az -* autotróf növényi szervezetek (—> algák, -» vízinövények) az ortofoszfátot hasznosítják. A legtöbb baktérium sejtanyagának is fontos alkotója. Az élőlényeket felépítő -» elemek közül a nitrogén és az —» oldott szerves szén (—> DOC) mellett, a foszfor aránya a többi eleméhez képest nagyobb az élőlények testében, mint a környezetben. Ezért a foszfor hiánya minden más anyag hiányánál nagyobb valószínűséggel válhat az élő szervezetek túlzott —> szaporodása akadályozójává.

ortokinetikus flokkuláció A keveréssel előállított folyadékmozgás terében a -» részecskék és a növekvő -> pelyhek pelyhesedését a -» sebesség gradiens befolyásolja. Ez a folyamat az ortokinetikus pelyhesedés (—> ortokinetikus transzport). A részecskék ütközését a relatív mozgás okozza, ezért az ortokinetikus flokkuláció analízisekor célszerű egy részecskéből (j), mint kollektorból kiindulni, amire nézve a sebesség gradiens stacionárius, dv/dz. A víz más részecskéket is tartalmaz (i), amelyek j-re vonatkozó mozgása relatív, ha azok nem aj részecske tengelyén fekszenek. A helyi ütközés mértéke: dN;j/dt = 1,33 Nj Nj (dv/dz) R,j3, ahol d N^/dt az egységnyi víztérfogatra vonatkozó i- és j- részecskék ütközésének mértéke; N„ Nj az egység-