Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)
O-Ó
o-ó oldott-levegős flotáció ♦ oldott oxigén-mérleg folyókban 593 róziót okozó ágensek (pl. H2S) nincsenek jelen; 3. a záptojás szagú -» hidrogén- szulfid észlelése arra utal, hogy a víz a vasat oldja. A hidrogén-szulfid a felszínalatti vizekben a —> szulfátok (S042-) -» redukciója és a szerves anyag -» rothadása révén keletkezik. Oxigénnel telített környezetben a hidrogénszulfid HS“ ionná disz- szociálódik, amelyből a vassal reakcióba lépve, vas-szulfid (FeS) keletkezik. Az FeS, mint szulfid -» bevonat a fémfelületekre lerakódik (inkrusztáció). A kűtbeli korrózió - a természetes védőréteg kialakulása hiányában - a csőfal lokális károsodását, ezzel egyidejűleg a víz vastartalmának növekedését eredményezi, míg magán a szűrön, az acél szürőcső és a szövet borítás között kialakuló folyamat a szövet nyílásainak eltömődését, a kúthozam csökkenését okozza. Kűtbeli korrózió esetén a kitermelt víz vastartalma a berágódó felület folytonos növekedése (fajlagos felület) miatt egyre jobban meghaladja a réteg eredeti vastartalmát. oldott-levegős flotáció Két eljárás ismert: 1. vákuumos flotáció: a tisztítandó vizet -» atmoszférikus -> nyomáson levegővel telítik, majd a vízteret vákuum alá helyezik. A buborékok a vákuum hatására finom buborékok formájában keletkeznek; 2. túlnyomásos flotáció: ez esetben a vízben nyomás alatt elnyelt levegő az atmoszférikus nyomású (450-600 kPa) flotálótérbe kerül, s ott finom buborékok (10-30 pm) alakjában felszabadul (153. ábra). A nagy nyomás miatt kis buborékok keletkeznek. Az oldott-levegős flotációt az -» ülepítéssel összehasonlítva, a legfontosabb paraméter a -> hidraulikai terhelés (5-15 m/h). A medence a hagyományos ülepítőmedencénél jóval kisebb. A —>• hidraulikai tartózkodási idő is jóval rövidebb (kb. 10 min), mint a hagyományos ülepítőé. A flotációs rendszerben a kis sűrűségű részecskék is hatékonyan távolíthatók el (-» baktériumok, -> algák, -> Giardia cysták, alu- mínium-hidroxid csapadék, alumínium-humát csapadék). oldott oxigén A —> légköri —> oxigén a vízben gyengén oldódik, mivel vízzel kémiailag nem lép —» reakcióba. A vízben lévő -> oldott oxigén mennyiségét több tényező alakítja. Növelő tényezők: a légkörből a víztérbe irányuló -» diffúzió, —> oxidáló anyagok (pl. KMn04), -» fotoszintézis, oxigéndús hígítóvíz (pl. mellék folyóág csatlakozása). Csökkentő tényezők: a víztérből a légkörbe irányuló -» diffúzió, az —> öntisztulás során a szerves szennyezőanyagok -> aerob baktériumok általi lebontása, az -> a/gᣠoxigénfogyasztása az éjszakai időszakban, oxigénigényesebb hígítóvíz, —> redukáló anyagok (pl. nátrium-szulfit, Na2S03). oldott oxigén koncentráció tározókban Számos tényező által befolyásolt: —> fotoszintézis, —> makrofiták, a tározók vízfelszín alatti sekélyebb rézsűfelületén-, a sziklás felületeken-, a sekélyebb fenéken összegyűlt iszap felszínén rögzült -> algák, légkörből való bediffundálás. oldott oxigén-mérleg folyókban Oxigéngörbék. Az -» oxigén tartalmat a folyókban két egyidejű folyamat befolyásolja. 1. az oxigén vízbejutása a vízfelszínen át az —» atmoszférából, a -> diffúzió hatására. 2. az oldott oxigén felhasználódása a szerves anyagok —> aerob biológiai lebomlásához, amely folyamatot az idő függvényében a 343. ábra érzékelteti.
