Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

M

556

műanyag nyomócső * műanyagok biológiai lebontása

M

benzol és homológjai, —» sav, -» lúg, szabad klór, bőrenyv, olaj, zsír, mésziszap, derítőföld. Nagyon veszélyes szennyvizek, biológiailag nehezen bonthatók. Kombinált szennyvíztisztítási eljárásra van szükség.

műanyag nyomócső A kemény poli-vinil-klorid, PVC, vagy más nagymolekulájú vegyületekből készített nyomócső épületen kívüli és belüli hidegvíz-hálózat kialakítására megfelelő. Szereléskor szemmel kell tartani, hogy hőtágulása 6-7-sze- rese az acélnak. A kemény polietilén (PE) nyomócső és nagyobb átmérő esetén, az üvegszállal erősített müanyagcsövek szintén elterjedtek.

műanyagok 1. képlékeny masszák, amelyeket nagymolekulájú természetes vegyü- letek átalakításának eredményeként nyernek; 2. képlékeny masszák, —> makro- molekulájú vegyületek, amelyeket kismolekulájú vegyületekből állítanak elő. Technológiai tulajdonságaik alapján léteznek: a. hőre lágyuló termoplasztikus műanyagok, amelyek minden egyes melegítés folyamán képlékeny állapotba mennek át, de lehűlés után megkeményednek. Ilyen műanyagok: -> poli-vinil- klorid, —> polietilén, polisztirol stb; b. hőre keményedé (termoreaktív) műanyagok, amelyek melegítés után véglegesen nem olvadó és nem oldódó anyaggá alakulnak. Ilyen például a fenol-formaldehid gyanta.

műanyagok a víziközművekben Korrózióállóságuk, vízzáróságuk, kis súlyuk, könnyű alakíthatóságuk és kedvező áruk miatt alkalmazottak a víziközmüvekben. Felhasználásuknál gyakran fokozott figyelmet érdemel a lassú alakváltozásokra való hajlam, ami miatt gondos ágyazást igényelnek az egyéb anyagú csövekhez viszonyítva. Nagyobb a tágulási együtthatójuk. Vízellátásnál csak külön e célra gyártott és ellenőrzött minőségű műanyagok használhatók, amelyek nem tartalmazhatnak egészségre káros, kioldódó monomereket, ill. lágyító vegyületeket és töltőanyagokat.

műanyagok biológiai lebontása A műanyagokban lévő kötéseket az enzimek általában nem tudják megtámadni, így azok megemészthetetlenek. A mikroszervezetek gyakorlatilag valamennyi természetes szerves anyagot képesek lebontani, a műanyagok azonban a mikrobiológiai hatásokkal szemben rendkívül ellenállóak. Bár néhány mikroorganizmus, főleg a gomba, képes megtámadni egyes műanyagokat, lebontásuk azonban nagyon hosszú időt igényel. Számos Nocardia- és Streptomyces-, a gombák közül Aspergillus-, Penicillium-, Trichoderma-, Verticillium-, Rhodotorula-, a baktériumok közül pedig a Pseudomonas-, Micrococcus-, Brevibacterium- és Flavobacterium nemzetséghez tartozók képesek a műanyagokat megtámadni. A kisebb molekulasúlyú anyagok kevésbé ellenállók a baktériumok és a gombák támadásával szemben, mint a nagyobb moleku- lasúlyúak, bár megfigyelték, hogy hosszabb idő alatt ezek a mikroszervezetek adaptálódni tudnak, és a nagyobb molekulasúlyú műanyagokat is képesek lebontani. A polietilén, a poli-vinil-klorid és a poli-sztirol polimerek, ha eléggé nagy molekulasúlyúak, általában nem, vagy csak igen hosszú idő alatt és nehezen bomlanak le mikrobiológiai úton.