Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

M

504

mamutszivattyús vízemelés ♦ mangáneltávolítási eljárások

M

A levegő a kútvízben előresiet a nagy sürűségkülönbség miatt, de a folyamatosan növekvő méretű buborékok elő-resietése kisebb, mint az apróké. így néhány méter felfelé emelkedés után a levegő összeáll a cső egész keresztmetszetét kitöltő óriásbuborékká. A víz az ilyen periodikusan kialakuló buborékok, mint „dugaty- tyúk” között emelkedik felfelé. A buborék és a csőfal között vékony vízfilm alakul ki, ahol a víz egy része visszafolyik, e miatt a légnyomásos vízemelő hatásfoka csekély. A légnyomásos vízemelő légadagolását vagy a termelőcső külsején körülfutó részen, vagy a termelőcső közepén lesüllyesztett légvezető cső végén valósítják meg.

mamutszivattyús vízemelés -» Mamutszivattyú.

mangán A természetes vizekben különböző oxidáltsági állapotú lehet. A természetes vizekben a II, III, IV oxidációs állapot a legfontosabb. -» Oldott oxigén vagy más oxidáló —>■ ágens hiányában a vizekben a Mn(II) a legstabilabb forma. Az oldott formák: Mn2+, [MnOH]+, [Mn(OH)3]-, [MnS04 (aq)]°, [MnHC03]+. Nagy klorid koncentrációjú és savas közegben [MnCl]+, [MnCl2]° és [MnCI3]~ klór komplexek is jelen vannak. A —> hidrogén-karbonát és -» szulfát tartalmú vizekben a [MnS04]0 és [MnHC03]+ oldott ion-társulások is jellemzők. Az —» oldott Mn(II) mennyisége a természetes vizekben a hidroxid, karbonátok és szulfíd oldhatóságától függ. A legtöbb természetes vízben az oldott mangán egyensúlyi koncentrációja a MnC03 oldhatóságától függ. Az Mn(OH)2 csak az erősen lúgos közegben jellemző. Hidrogén-szulfid és ionos formái jelenlétében a Mn(II) oldhatóságot lúgos közegben az MnS oldhatóság korlátozza és az egyensúlyi koncentrációk a legalacsonyabbak ilyen állapotok esetében. A Mn(II) az oldott oxigént tartalmazó vizekben —> labilis állapotú bizonyos feltételek esetében. Lúgos közegben gyorsan —» oxidálódik és -» hidrolizál. A szerves Mn(II) komplexek nagyon —> stabilak. A Mn(II) oldott oxigénnel történő -» kémiai oxidációján túlmenően, a mangánbaktériumok általi biológiai oxidáció is jelentős. A mangánbaktériumok túlzott elszaporodása miatt -> biomassza bevonat képződhet a csővezetékek belső felületén. A vízben lévő nagy vastartalomra rendszerint nagy mangántartalom is társul. A mangán mennyisége általában kisebb a vas mennyiségénél. Tározókban a mangán rendszerint rétegződött, akárcsak a vas is. A természetes vizekben előforduló mangán vegyületek —» stabilitás-diagramja a 287. ábrán adott.

mangáneltávolítási eljárások Elvileg a következők: 1. levegőztetés és katalitikus oxidáció, fázisszétválasztás homok gyorsszűrőben; 2. biológiai szűrés. A két- vegyértékü mangán az -» oldott oxigénnel normál pH értéken akkor is oxidáltat- ható, ha a folyamatot megfelelő baktériumpopulációk -» katalitikuson gyorsítják; 3. mangán-permutit eljárás. A permutit gyakorlatilag a természetes előfordulású zeolit ioncserélő tulajdonságaival rendelkezik; 4. -> oxidáció -» klórral. Az oxidáció a pH > 8 tartományban lehet eredményes; 5. oxidáció -» klór-dioxiddal. Viszonylag kisebb mangántartalmú vizekhez alkalmazható a pH > 7,0 tartományban; 6. oxidáció —> ózonnal (például 288. ábra; 194. ábra). Az ózon a kétvegyér-