Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

A-Á

A

algák ♦ algaszaporodás szabályozása

37

fekete, iszapszerű, olykor tisztán érezhető —> kénhidrogén szagot áraszt. A gyenge vízmozgású helyeken majdnem minden kő hátoldalának felülete feketére színező- dik. A lenitikus területeken a legnagyobb kiterjedésű rothadt iszap lerakódásokban a vörös szúnyoglárvák, a Chironomiis és a Polypedilum fajok, valamint részben a Micropsectra és a toleráns Tanypodinen, Tubificidae és részben az Enchytraeidae (pl. Lumbricillus) fajok terjedtek el. A kemény aljzaton piócák találhatók. Az algalerakódás minőségileg és mennyiségileg csökken. Az áramlásban kimutatható, hogy a fonál alakú szennyvízbaktériumok és a kénbaktériumok mikroszkóppal megfigyelhető telepeket alkotnak. A mikrobentosz főleg a csillés egysejtüekből, ostorosokból és baktériumokból áll. Egy önálló kiegyensúlyozott halpopuláció fennmaradása már nem lehetséges.

algák -> moszatok (Phycophyta.) Több növénytörzs gyűjtőneve. Ide tartoznak a zöld- moszatok (Chlorophyta), az ostorosmoszatok (Euglenophyta), a sárgásmoszatok (Chrysophyta), a bamamoszatok (Phaeophyta) és a vörösmoszatok (Rhodophyta). Egy vagy többsejtű változatos alakú, —> klorofillt tartalmazó, —> fotoszintetizáló növények. Édesvizekben, tengerekben, vagy a szárazföldön, nedves környezetben léteznek. Az algák a természetben mindenütt megtalálható növények. A környezeti tényezőkkel szemben tűrőképességük nagy. Legtöbbjük színanyagjai révén önellátó antotrófi -> fototróf), vagy vegyes táplálkozású (—» mixotróf). A vízi szervesanyagok termelése tekintetében elsődleges szerepet játszanak, gyakran a víz élőanyaga (—» biomassza) zömét alkotják. Flotálódott, szuszpendált, szilárd felületekhez (pl. mederfenék, kövek felülete, makrofiták vízalatti felülete) kötődve lehetnek a vizekben (24. ábra). A nagymennyiségű alga —> ízt és szagot okozhat a vízben. A napfényes órákban oxigént termelnek, az éjszakai órákban oxigént fogyasztanak. —» Biológiai aktivitásukkal a —> víz -> oldott oxigén tartalmát és —> pH-ját alapvetően befolyásolják. A számukra nélkülözhetetlen C02-t a baktériumok termelik, vagy a -* bikarbónátokból nyerik, miközben hidroxilionok (OH-) szabadulnak fel, miáltal a pH emelkedik: HC03~-> C02 + OH-. Közegészségügyi szempontból közvetlenül nem okoznak gondot. Egyes fajok (pl. kék-zöld algák, Aphanizomenon flosaquae, Anabaena flosaquae, Microcystis aeruginosa) azonban toxinokat termelnek, melyek az emlős állatokra, madarakra és halakra veszélyt jelentenek. A sejtjükből elvesztett —» biopolimerek a finom kolloid anyagok -» destabilizálódását segítik.

algásodás Algák elszaporodása kedvező környezeti tényezők (tápanyag, hőmérséklet, napfény) létezése esetében a felszíni vizekben, egyes víztisztító berendezésekben, illetőleg műtárgyak felületén, víztározó medencékben.

algaszám 1L vízben mikroszkópos úton megszámlálható —> algák (-> moszatok) mennyisége: összindividuumszám/L.

algaszaporodás szabályozása 1. a —> lassúszűrö feletti víztérben az algaszaporodás szabályozható, így a szűrés időtartama hosszabbodik, a szerves prekurzorok (pl. a vízi humin anyagok) eltávolítási hatékonysága nő, aminek eredményeként a fertőt- lenítési melléktermékek (mint például a trihalogénmetán vegyületek) keletkezése