Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.4. A coliformok károsodása fertőtlenítéskor

29. ábra. A klórdózis és az Escherichia coli károsodása közötti kapcsolat. (Nátrium- hipoklorit, 10 min kontaktidő, mosatlan sejtek klór-igénye, reagens-lépcsőben, 0,4 mg klór/L; TLY = triptóz szójaleves dextróz nélkül, 1 százalék laktóz, 0,3 százalék élesztő kivonat; 1,5 százalék agar; TLY-D = TLY + 0,01 százalék dezoxikalát; százalékos károsodás = [TLY szám-TLY-D szám/TLY szám]-100.

A klór a bakteriális sejtmembrán károsodását idézi elő (Zaske et al., 1980). A vizsgálatok szerint a károsodott sejtekben- a légzés,- glükóz transzport és- az ATP szintek

mind csökkennek (Venkobachar et al., 1977).

A klórozás (oxidálás) miatti elpusztításkor- a kiegyensúlyozatlan bakteriális sejt metabolizmus, valamint- a protein szintézis és az aminosav befolyásolása miatt (Zaska et al., 1980; Benarde et al., 1967) valamint- a purin és a pirimidin bázisok módosulása következtében genetikai változások történnek (Ingols, 1958; Hoyano et al., 1973; Shih et al., 1976).

Az egyéb fertőtlenítőszerek pusztítási mechanizmusa a klórétól többé-kevésbé eltérő. így például a klór-dioxid a membránkötésü enzimeket és a protein szintézist gátolja (Benarde et al., 1967; Roller et al., 1980). Az ultraibolyántúli sugárzás a nukleinsavakat károsítja, azonkívül a membrán funkciókat megváltoztatja (Beuchat, 1978).

98