Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.2. Indikátor mikroorganizmusok
tében és a klasszikus mikrobiológiai indikátorok (coliformok, Escherichia coli, fekális streptococcus és Clostridium perfringens) távollétében izolált (Dutka, 1973; Geldreich, 1978). Ráadásul, ezek az indikátorok a vírus-szennyeződést nem tükrözik (Zahar et al., 1984). Ezen bakteriális indikátorok megbízhatatlan volta alapján egyes kutatók azt javasolták, hogy a colifágok alkalmas indikátorai lehetnek a fekális szennyeződésnek (Hilton et al., 1973; Wentsel et al., 1982). A colifágokat az állati vírusok általi vízszennyezés indikátorainak is javasolták, mert hasonló viselkedésűek és a környezeti hatásokkal szemben egyformán rezisztensek (Fannin et al., 1977). Számos kutató kimutatta, hogy colifágok környezeti hatásokkal szembeni rezisztenciája a patogén mikroorganizmusokénál nagyobb (Borrego et al., 1985) és a környezetben nem szaporodnak. A fekális coliform (mint gazda baktérium) koncentráció és a coliphag parazita koncentráció közötti kapcsolat, folyóvíz esetében (példaként) a 19. ábrán adott (Borrego et al., 1987). A Salmonella koncentráció és egyéb mikrobiológiai paraméterek (összes coli- form, TC; fekális coliform, FC; fekális streptococcus, FS; colifág) koncentráció közötti kapcsolatot (példaként) a 20. ábra érzékelteti (Borrego et al., 1987). A colifág koncentráció és a Pseudomonas aeruginosa koncentráció kapcsolata folyó- ill. folyótorkolat esetében a 21. ábrán értelmezhető (Borrego et al., 1987). Az időszakosan jelentkező, kis Candida albicans koncentráció és a colifág koncentráció között korreláció nem mutatható ki. A numerikus kapcsolatot a 77. táblázat képviseli (Borrego et al., 1987). 85 19. ábra. Fekális coliform és a colifág kapcsolata
