Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.2. Indikátor mikroorganizmusok
A valóságban ezek az elméleti kapcsolatok természetesen ritkán fordulnak elő. Pedig a fogyasztó elvárná, hogy a számára szolgáltatott víz minden patogéntől mentes. A potenciális patogének- egyes baktériumok,- vírusok,- protozoon cysták,- protozoon oocysták,- egyes egyéb mikroorganizmusok. Ezen mikroorganizmusok jelenléte miatti kockázat különböző a fiatalok, öregek és különösen az immun állapotukban legyengült embercsoportokon belül. A magas kockázat kategóriájába eső fogyasztói csoportok számára az orvosi biztonsági háló bizonytalan abban, hogy az elegendő a szennyeződés miatti elfogadhatatlanul magas betegség- és halálozás halmozódás megakadályozásához. Példa erre a Milwaukee-i nagymértékű járvány felléptekor jelentkezett, mintegy 40 halálesettel (Jones, 1994). A probléma jelenleg az, hogy miként becsülhető meg a kockázat és miként alkothatok realista, a valóságot élethűen tükröző szabványok (ajánlások). Ami az indikátor szervezetek jövőjét illeti, az alkalmazott és javasolt indikátor mikroorganizmus komplex és drága meghatározási módszereket foglal magában, melyek a kisebb települések és a fejlődő országok lehetőségein túl esnek, ezért a rutin vizsgálatokhoz nem alkalmazhatók. Úgy tűnik, hogy a jelenleg alkalmazott bakteriális indikátorokat a világon tovább használják, amíg olyan alternatív indikátort nem találnak, amely az indikátor mikroorganizmusokkal szembeni követelményeket kielégíteni, ugyanakkor a költségek és módszer tekintetében is elfogadható (Gleeson et al., 1997). Ezen a téren rohamos fejlődés várható. 2.2.4. KUTATÁSOK, FEJLESZTÉSEK IRÁNYAI Az E. coli új definíciója értelmében a fekális coliformok alkalmazását meg kellene szüntetni és a fekális szennyeződések fajspecifikus indikátoraként csak az E. colit kellene használni. Az E. coli izolálására gyors módszerekre van szükség, mint a MUG-ra alapozó módszer. Az egyszerű membránszürős módszer (Berg et al., 1988) magában foglalja a MUG módszert egy módosított M-T7 agar médiumban, és így 1 fekális coliform/100 mL észlelési szint érhető el 6 órán belül. A MUG (rövidit0s)=4-metilumbelliferil-ß-D-glükuronid. MUG-módszer elve: E. coli jellegzetes enzimje a ß-glükuridinäz. Ez az enzim hasítja a fluorogén 4- metilumbelliferil-ß-glükuronidot, amelynek hasadási terméke a nagyobb hullám- hosszú ibolyántúli-fénysugárzásra fluoreszkál. A táptalajon lévő ill. az izolált táptalajon lévő E. coli ezen eljárással közvetlen kimutatható. A Colilert módszer a legjobb módszer, szélesen elterjedt. Több figyelmet kell szentelni a sérült E. coli számlálásra. 78
