Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

7. Szennyvíztisztítás - 7.5. Patogének elpusztulása tározott szennyvíziszapban

7.5. PATOGÉNEK ELPUSZTULÁSA TÁROZOTT SZENNYVÍZISZAPBAN

A szennyvíziszap elhelyezése probléma az egész földön. Környezetvédelmi szempontból az iszap talajjavítási célú hasznosítása általában követhető megoldásnak tűnik.

Azonban az iszap hasznosításakor a fő gondot az okozza, hogy a hagyományos úton rothasztott és víztelenített iszap humán patogéneket tartalmaz, olyan koncentrációkban, ami az iszappal érintkezők számára közegészségügyi kockázatot jelent (Gibbs et al., 1993). A kockázatmentes elhelyezéshez az iszap további kezelése szükséges.

Egyik lehetséges kezelési mód az iszap tározása lehet, amelyik olcsó kezelést jelent. Az ausztráliai kutatások (Gibbs et al., 1995) kockázat becslése alapján a legnagyobb kockázatot az- enterális vírusok,- Salmonella és- a Giardia

jelenléte okozza.

7.5.1. AZ ISZAPTÁROZÁS HATÁSA

A tározott iszap fekális coliformok, fekális streptococcus, Salmonella (357. ábra; Minet et al., 1991) és Giardia mikroba számokat 20-40 cm-es mélységben a 358. ábra (Gibbs et al., 1995), 40-60 cm mélységben a 359. ábra (Gibbs et al., 1995) érzékelteti.

A 358. ábra szerint Salmonellát és fekális coliformokat 34 hét után nem lehetett kimutatni, de 52-53 hét után a mintákban ismételten jelen voltak. 52-53 hét múlva a Salmonella koncentrációk átlaga 2,2/g és 0,04/g nedves iszapsúly, a fe735

357. ábra. A szubsztrátumra érzékeny Salmonelle túlélésének meghosszabbodása (Fotó:

Minet D