Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
1. Mikrobiológiai- és kémiai kockázat - 1.6. Veszély azonosítása, expozíció értékelése
1.6. VESZÉLY AZONOSÍTÁSA, EXPOZÍCIÓ ÉRTÉKELÉSE Valamely veszély (hazard) becsléséhez először az ivóvízben lévő vegyszer előfordulási gyakoriságát és koncentrációját kell a víz felhasználási helyén meghatározni. Továbbá, a vegyszer lehetséges toxicitását kell meghatározni, két lépcsőben. Először az anyagot toxicitás szempontjából kell vizsgálni (screening), vagyis- az Ames Salmonella mutagenitási tesztet,- a kromoszóma törést okozó (breakage) tesztet,- a testvér kromatid csere (sister chromatid exchange) és- a szisztémás (systemic) toxicitásra vonatkozó rövid-távú (idejű) teszteket kell elvégezni. Ezt követően a vegyületek toxikus jellemzőinek még mélyrehatóbb vizsgálata következik: mint veszélyes vegyületet kell kimutatni. Ez magában foglalja- a toxicitás sajátos természetét,- a dózis-válasz kapcsolat meghatározást és- a bizonyítékokat, hogy ezek az adatok miként alkalmazhatók az emberre vonatkoztatott kockázatbecsléséhez. Az előzőkben részletezett szűrő (screening) tesztek kimutatják, hogy az ivóvízben lévő vegyszerek (pl. fertőtlenítőszerek, melléktermékek) sokféle toxikus hatást fejtenek ki, nagy dózisokon. Ezek a vizsgálatok- a szisztémás toxicitást,- a hematológiai hatásokat,- hepatotoxicitást,- ivarszervi hatásokat, és- a neurotoxicitást foglalják magukban. Egyes vegyületek teratogéneknek (genetikai toxicitást okozó) bizonyultak a kísérleti állatokban és mutagéneknek baktériumokban. Az a tény, hogy az ivóvíz szennyezőanyagai ezeket a tisztázandó toxikus hatásokat eredményezhetik, nagy gond, hiszen ez azt jelenti, hogy az emberi populációra vonatkozó kockázatok pontos becslése aligha valósult meg és nem is lesz könnyű pontos becslésekre szert tenni. 1.6.1. HAGYOMÁNYOS DÓZIS-VÁLASZ BECSLÉS Hagyományosan, valamely vegyszer különböző koncentrációiból az emberre vonatkozó kockázatok becslése az állatokban (rendszerint egerekben és patkányokban) tapasztalt toxikus válaszok értékeléseiből származnak. A nem daganat- keltő hatások esetében ezen értékelésekre támaszkodnak a dózis-válasz kapcsolatok meghatározásakor. így kapják meg a nem-megfigyelt káros hatásszinteket és legalacsonyabb káros hatásszinteket. Daganatkeltő hatások esetében az ál43
