Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.4. Peszticidek

mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban alkalmazott. Biológiai lebontódása a természetes vizekben a jelenlévő üledékektől és a biológiai aktivitástól függ. Vízbeli koncentrációja ritkán haladja meg a 0,2 p.g/L értéket. Rákkeltő vagy mu- tagén volta nem bizonyított. Határértéke 7 |ig/L.

Az előzőkből a példaként idézett peszticidek lehetséges alkalmazási spektruma, a természetben való sorsuk, közegészségügyi kockázatuk szintjei jól érzékelhetők.

4.4.2. FELSZÍNI VIZEK PESZTICID TRENDJEI

Miltner et al. (1989) kutatásai alapján megállapítható:- a vízben oldható peszticidek, mint az alaklór, atrazin, metolaklór, cianazin, karbofurán, metribuzin, linuron, szimazin a mezőgazdasági vízgyűjtőterületeken jelen lehetnek. Koncentrációjuk p.g/L nagyságrendű. Észlelési időtartamuk több hónap is lehet, alkalmazásukat követően;- más peszticidek, lehetséges, hogy nem mutathatók ki, mert koncentrációjuk nagyon kicsi;- a koncentrációjuk általában nagyobb az alkalmazásukat követő első csapadékos időszakban, mint a további csapadékos időszakban {170. ábra)-, a metolaklór koncentrációk a zavarosság-csúcsok után jelentkeznek néhány nappal;

170. ábra. Sandusky folyó vízminősége (zavarosság, metolaklór) Tiffmél az 1986-os

csapadékos időszakban.- a maradék peszticid koncentrációk csökkennek, hacsak újabb peszticid alkalmazására nem kerül sor;- a peszticid koncentrációk maximuma a kisebb vízgyűjtőterületeken általá334