Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.2. Ólom a vízellátásban

165. ábra. Az átlagos ólomszint trendek, a lúgosság és a bekötő házi vezetékek (148. ábra) kora közötti kapcsolat

4.2.9. AZ ANYAGÁTADÁSI MODELL

A 154. ábrán a stagnálási idő és az ólomkoncentráció közötti kapcsolat értelmezhető.

Az ólomkomponensek csőfalból való kioldódása és az állandósult állapotú turbulens áramlású, tehát mozgó víztérbe kerülése mechanizmusa esetében a cső keresztmetszetében zömében teljes radiális keveredés létezik. Ekkor az ólom csőfalból víztérbe jutását a csőfal szomszédságában lévő vékony réteg szabályozza. Az ólom - átadás az egységnyi falfelületről (Wagner et al., 1981):

k([Pb]“ - [Pbj)

ahol k az anyagátadás tényezője,

[Pb]00 az ólom koncentráció a csőfalon, ami a feltételezés szerint a maximális egyensúlyi ólom koncentráció, amely a víz pangása után jelentkezik,

[Pb] az ólom koncentráció a turbulens zónában.

A feltételezés szerint k a következőképen fejezhető ki:

I-I JL

k“ß + ßa ’

ahol ß az anyagátadási tényező a hidrodinamikai határ rétegben,

ßa pótlólagos ellenállási tényező (pl. a korróziós lerakódás rétegében (vas- és mangán-oxidok) a cső belső felületén.

325