Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

3. Cianobaktérium toxinok a vízben - 3.12. Közegészségügyi hatások és kockázatbecslés

3.12.3. AZ IVÓVÍZZEL KAPCSOLATOS KOCKÁZAT

Általános megállapítás az, hogy az ivóvíz cianotoxin tartalmától az ember akiit halálos toxikózist nem kap, mert az ivóvíztisztítással (koaguláció, flokkulá- ció, szűrés, oxidáció-fertőtlenítés) a toxikus sejtek és a sejtekből kijutott (released) oldott toxinok olyan szintre csökkenthetők az ivóvízben, ami akut halálos hatásokat nem eredményez (Yoo et al., 1995). Az embert halálos toxin dózis csak véletlenszerű toxin lenyelésekor, nagyon súlyos cianobaktérium tömegprodukció jelentkezésekor érheti.

Az USA-ban és Ausztráliában viszont előfordultak olyan esetek, amikor az ivóvízben maradt cianotoxinok hozzájárultak az ember betegségéhez, akut nemhalálos vagy krónikus toxicitás formájában, különösen a tömegprodukció utáni réz-szulfátos kezelést követően, amikor a sejtek szerkezete megbomlott (lyse) és a sejtekből a toxinok nagyobb mennyisége jutott a vízelosztó rendszerbe. Ilyen és hasonló esetekben az észlelt szimptómák:- hasi fájdalmak (abdominal pain),- hányinger (nausea),- hányás (vomiting),- hasmenés (diarrhoea),- torokgyulladás (sore throat),- száraz köhögés (dry cough),- fejfájás (headache),- a száj sebesedése,- atipusos pneumonia,- szem-, fül-, orr irritáció.

Ezen betegségekhez tartozó toxin szintek, az identifikálási eljárások jelenlegi szintjén általában ismeretlenek.

A cianotoxinokkal (különösen a hepatotoxinokkal) kapcsolatos kockázatbecslésekor további nagyon fontos tényező: a laboratóriumi egereken végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy a mikrocisztinek és a nodularinok a protein foszfatázokon keresztüli inhibició miatt erős daganatserkentő tulajdonságúak. Ezt a többlet kockázati tényezőt (daganatserkentés) a kockázatbecslésekhez figyelembe lehet venni az állatok expozíciójához tartozó toxikológiai és kémiai adatok alapján. Minthogy ilyen kutatások, melyek a mikrocisztinek tumor képződéskor megnyilvánuló serkentő hatását az emberi populációra bizonyítanák, még hiányoznak, ezért indirekt úton állítható, hogy ez a serkentő hatás lehetséges. Ez az eset is bizonyítéka annak, hogy az emberi populációra vonatkozó közegészségügyi kockázatok és hatások csak bizonytalanul ítélhetők meg.

A Wuhan-i Hidrobiológiái Intézet (Carmichael et al., 1986) és a Sanghai-i Orvosi Intézet (Yu, 1989) kimutatták, hogy a toxikus cianobaktériumok a vízellátó rendszerekben széleskörűen jelen vannak. Pozitív korrelációt kaptak a felszíni vizek és a nagymértékű májrák között (Shun-Zhang, 1989). Kimutatták a mikro- cisztineket is a felszíni vizet szolgáltató ivóvízrendszerekből. A jövőbeni kutatá273