Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
3. Cianobaktérium toxinok a vízben - 3.12. Közegészségügyi hatások és kockázatbecslés
okozták (Carmichael, 1992).- 1913-1943 között Dél-Afrikában a Microcystis toxico (=aeruginosa) a marhák, birkák és egyéb állatok ezreit pusztította el, májkárosodás miatt.- 1952-ben Iowában (USA) a sirályok ezrei, 560 kacsa, 400 vízityúk, 200 fácán, 50 mókus, 18 pézsmapatkány, 15 kutya, 4 macska, 2 disznó, 2 sólyom, 1 amerikai görény és 1 nyerc gyors elpusztulása következett be az Anabae- na flos-aquae mérgező hatása miatt (Ressom et al., 1994).- Halak tonnái pusztultak el CUSO4 kezelés után (New Hampshire, USA; 1964; Aphanizomenon flos-aquae).- A (mézelő) méhek gyors pusztulása következett be New South Walles-ben, Ausztráliában, az Anabaena circinalis toxikus hatása miatt.- A Microcystis aeruginosa mikrocisztin-LR mérgező hatása miatt 20 birka, 14 kutya hullott el (Anglia, Rutland víz, 1989).- 1600 birka és marhák pusztultak el az Anabaena circinalis organizmus okozta neurotoxikózis szimptoma miatt (1991; Ressom et ah, 1994). 3.12.2. KOCKÁZATBECSLÉSE A cianobaktériumok emberi egészségre kockázatot jelentő volta bizonyítottnak tekinthető. A kockázat megbízható becslése azonban jelenleg még nehéz. Az emberi expozíció legvalószínűbb módjai (Yoo et ah, 1995): 1. a tavak és folyók üdülési, sportolási célú (recreational) használatakor, szájon és bőrön keresztül, 2. az ívóvíz fogyasztásakor, szájon át és egyes alga tápanyag tabletták fogyasztásakor, szájon át, 3. kisebb gyakorisággal zuhanyozáskor, az inhaláció révén jelentkeznek. Az ember vízzel való kontaktusát illetően az ívóvíz fogyasztása az elsődleges kontaktus (primary contact), az úszás a másodlagos kontaktus (secondary contact) és a horgászat, vízparti sétálás stb. a passzív kontaktus (passive recreation). Ezekhez a kontaktusokhoz megalapozott cianobaktérium/L szabványértéket megállapítani nehéz feladat. Hiszen például a vízpart közeli alámerülés úszáskor, a felszíni úszó cianobaktérium „iszap” miatt nagyon kockázatos lehet közegészség- ügyi szempontból. A cianobaktérium kockázat szintje az üdülési, sportolási tevékenységhez kötötten a következőképen csoportosítható (Ressom et ah, 1994; 48.táblázat): 271
